A fantasztikum a nyugatosok kezén

Márciusban a Magyar Írószövetség Bajza utcai székháza adott otthont a Magyar Science-Fiction Irodalomtörténeti Társaság (MASFITT) SF szakosztálya előadásainak. Ez alkalomból hallhattuk Simon Péter kollégánk parádés összefoglalóját Az SF hatáskeltő eszközei a Nyugatban címmel. A nyugatosok, így többek között Kosztolányi Dezső (Világ vége), Csáth Géza (A sebész), Karinthy Frigyes (Az élő molekula, A negyedik halmazállapot, A fotografált gondolat) egyes novellái ún. visszavonási- vagy gondolatkísérletek. Csupán problémafelvetésükben kapcsolódnak az SF-hez, olyan kérdések foglalkoztatták őket, mint a világ vége álom víziója három napban, az idő képzete az agyban – “Messük ki az ember tudatából az idő gócát.” -, vagy az átöröklés kérdése.

S hogy miért érdemes nyugatos SF-t olvasni? Mert híd a kánon és az SF között, a toposzok árnyalása miatt, aktuális, hisz az emberi természet nem változik és a XX. század kérdéseit vetíti előre.