Óbudai Árpád Gimnázium Óbudai Árpád Gimnázium
Február 9-én lezárult 12. alkotópályázatunk.
Erre az alkalomra a könyvtárban kiállítást rendeztünk be az alkotásokból, illetve megtartottuk az eredményhirdetést. A meghívott pályázók meghallgatták a munkájukról készült véleményt, bírálatot, majd átvették jutalmukat.
Az Árpád Gimnáziumért Közhasznú Egyesület támogatásának köszönhetően a legsikeresebb pályázóknak idén is tudtunk ösztöndíjat adni, összesen 50 000 Ft értékben. A fődíjat 5-5 000 Ft értékben megosztva Koncz Julianna 10.d osztályos és Koncz Levente Nimród 8.c osztályos tanulók vehették át Gyimesi Róbert igazgató úrtól. Pályázatuk címe: My dreamhouse, illetve A mérnökgén és én.
Kiválóan szerepelt még Svarcz Enikő 9.c, Tankó Beatrix 7.b, Szabó Csaba Keve 8.c, Orendács Petra 11.d, Benda Orsolya 12.b, Nagy Ádám 12.b, Picciano Alisia 8.b, Tóth Benkő 8.b osztályos tanuló.
Az idei év újdonsága, hogy testvérkönyvtárunk vezetőjének, Sólyomné Molnár Lídiának köszönhetően a Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjai is részt vettek alkotópályázatunkon – mintegy harminc rajzzal. Az alkotásokról rajztanáruk, Boskovitzné Csernyánszky Katalin írt értékelést. Reméljük, lesz folytatása a közös munkának, és kicsit jobb szervezéssel nemcsak alkotásaikon keresztül, hanem személyesen is ellátogatnak hozzánk a berzsenyis pályázók.
A két fődíjas pályamunka értékelése
Koncz Julianna 10.d
My dreamhome
Minden változik, de a múlt tovább él bennünk. Valami ilyesmit is sugall Julianna makettje, és rajzos írása egy általa megálmodott házról.
Julianna álomháza a zajos várostól távol, vidéken található hosszú parasztház szép fehér kéménnyel. A ház mögött különböző gazdasági épületek, veteményeskert. Mellette szőlőskert, sok gyümölcsfával, benne egy kis kunyhó, messze a zajtól.
A tervnek ezt a részét, a kunyhót makettben is megvalósította. A pici építményt növényekkel kevert vályogból készítette, a falakat mésszel, a lábazatot korommal kevert mésszel festette be. Az alátétet egy százéves, szőlőtőkéből készült „fertálydézsa” egyik dongafájából faragták.
Julianna pályázatában szép az elgondolás és szép a megvalósítás, és még szebb a kettő egysége. Az anyagok (vályog, mész, fa, korom, növények) gondos kiválasztásában követi az ősi paraszti építészetet. Minden természetes anyagból készült, hangsúlyozottan kézzel, úgy, ahogyan régen tették. A pici szoba a kertre nyíló kilátással, a méhkaskemence, a kémény, a padlás, a fából készült tető mind, mind az otthonosság érzését keltik. Ha egy szóval akarjuk jellemezni, mi a legnagyobb erénye ennek a pályázatnak: az autentikusság (a hitelesség, az őszinte gesztus).
Ebben a kis kunyhóban lélek van, Julianna belülről ismeri azt a világot, amit megjelenít. Kreativitás, és persze kézügyesség jellemzi (tud vályogot készíteni, meszelni, és még ki tudja, mi mindent.)
(Buncsák Piroska)
Koncz Levente Nimród 8.c
A mérnökgén és én – Átváltozások hat nemzedék életében
Levente munkája kimagaslóan jól sikerült. Az általa adott cím már előrevetíti, hogy hat generáción keresztül változások, átváltozások sora színesítette, gazdagította a család történetét. A családfa ábrázolásának módja jól tükrözi Levi kreativitását, precízségét, motiváltságát. Azzal, hogy egy szétnyitható fejes vonalzóban jeleníti meg a generációk kapcsolatrendszerét, a címhez hasonlóan, szintén információt közöl a családról.
A családfához kapcsolódó, magyarázó esszé magával ragadja az olvasót. Bemutatja, hogy a történelmi és társadalmi változások viharában milyen nagy kincset jelentenek a családi gyökerek, a genetikai és ennek megjelenését elősegítő, erre épülő szociális öröklöttség, ami generációkon keresztül adódik tovább, biztosítva a megnyugtató állandóságot, egyben magában hordva a változás, átváltozás lehetőségét.
Levente pályázata magas szinten megfelel annak a követelménynek, ami az ő életkorában, ebben a témában, elvárható. Dolgozatának zárógondolatai sejtetni engedik, hogy érzi, biztosan vannak még benne olyan „alvó gének”, amelyek még „szunnyadnak” és csak arra várnak, hogy valamilyen pozitív hatás „felébressze” őket.
Az anyai ág bemutatása után kíváncsian várom a „Művészgének és az ének” címet, „Kántor dédapám és én” alcímet viselő apai ág bemutatását is.
(Ónodi Lívia)