Öregdiák-találkozó az Árpád Gimnáziumban

Március 13-án 18 óra előtt már javában gyülekeztek az öregdiákok az iskola termeiben és az aulában. A visszajáró vendégek rutinosan haladtak a regisztrációs asztalhoz, többen öregdiák igazolványukat is magukkal hozták. Az egykori osztálytársak, barátok boldogan fogtak kezet, ölelték meg egymást, elkezdődtek a beszélgetések, és hamarosan jól ismert zsongás töltötte be a teret. Szerencsére sok volt az ismerős arc, az évről évre visszajáró öregdiák, és akadt olyan is, aki kifejezetten erre az alkalomra jött haza Svédországból.

A találkozóra ezúttal is meglepetéssel készültünk. A 2014-ben híres természettudósainkat, matematikusainkat bemutató kiállítás folytatásaként idén a neves árpádos irodalomtudósok, nyelvészek, történészek, régészek, jogtudósok, filozófusok, zenetudósok életművéből készítettünk összeállítást. A nagyelőadóban berendezett kiállítás anyagának gerincét tagadhatatlanul a legendás bölcsésztanárok életműve alkotta. A huszonnégy főből tizenheten voltak bölcsészdoktorok, heten egyetemi tanárok, tízen a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, és szinte valamennyien tucatnyi könyv szerzői. Vajon hány gimnázium dicsekedhet hasonlóval? A kiállításon szereplő hat öregdiák munkássága igencsak méltó hozzájuk, van köztük három Széchenyi-díjas, három Magyar Tudományos Akadémia és egy Szent István Akadémia tag, emellett hárman egyetemi tanárok, továbbá mindannyian jelentős írói életművel is rendelkeznek.

A szép számban összegyűlt egykori és mai diákok, tanárok az aulából átvonultak a nagyelőadóba, ahol Tellér Gyula Széchenyi-díjas szociológus, író, műfordító, országgyűlési képviselő mesélt a régi diákévekről. Mivel nehéz időszakban, 1946 és 1952 között tanult gimnáziumunkban, szólt az 50-es évek iskolai „szűk levegőjéről”, de megemlékezett a legendás tanárokról, a diákélet számos felemelő, meghitt, sőt humoros pillanatáról is. ’Osztályidegen’ származása miatt nem tanulhatott tovább egyetemen, saját erejéből mégis megszerezte azt a műveltséget, amitől meg akarták fosztani. Befejezésül sok tevékenysége közül műfordítói munkájába nyerhettünk bepillantást.

A megnyitó az iskola kórusának szereplésével folytatódott. Orosz Erzsébet énektanárnő megemlékezett gimnáziumunk egykori diákjáról, a folklorista Vargyas Lajosról. Az ő népzenekutató törekvéseihez illeszkedett a Siklós Csenge által énekelt népballada, illetve a kórus műsorszámai. Ezután Kis Róbert igazgatóhelyettes úr megnyitotta a kiállítást.

A híres tudósok életrajzát olvasgatva, könyveibe belelapozva sokan büszkén ismerték fel egykori tanárukat, diáktársukat, és máris anekdotázni kezdtek róluk a közelben állóknak. Az ismerősök pedig újra csoportokba verődtek, folytatták a régi történeteket és újakat kezdtek. Egy estére megint együtt voltak az árpádosok, vagy ahogy az idősebbek mondják az „árpádisták”.

Buncsák Piroska