Borbély Szilárd-est a Hadikban

Lehet-e úgy olvasni Borbély Szilárd verseit, prózáját, hogy kívül hagyjuk a tragikus véget? Vagy csak a személyes tragédiával együtt tudjuk Őt olvasni, szövegeit megismerni? Ezekkel a gondolatokkal kezdte a 99. beszélgetést Juhász Anna irodalmár a Hadik Irodalmi Szalonban. Beszélgetőtársai Mészáros Sándor, irodalomtörténész, a Kalligram Kiadó igazgatója, a költő-író egykori tanára, barátja, valamint Márton László író voltak. Mindketten személyes élményeiket is megosztották a hallgatósággal, Márton László idézett a neki szóló Borbély-levélből is. Mészáros Sándor elmesélte első találkozását az akkor még diák Borbély Szilárddal, majd verseinek jellegzetességeiről beszélt. Kiválóan ismerte a magyar irodalmi hagyományokat, többek között Csokonai, Kazinczy voltak a forrásai. Így fogalmazott: “Borbély Szilárd olyan versnyelvi redukcióval élt, ami Pilinszky és Tandori után már-már lehetetlennek bizonyult. Egyben ott volt a versekben a hívő hitetlenség beszéde is, egy metafizika nélküli, de mégiscsak valamiféle istenkeresés.” Ez jól tetten érhető a Halotti pompa verseiben.  Borbély Szilárd műveiből a mély fájdalom, a kirekesztettség érzése, az elszigeteltség, a hívő hitetlenség és a végtelen magány tör felszínre. Verseit és a Nincstelenek megrázó részleteit Patkós Márton színművész olvasta fel. A Fény a magasból címet viselő emlékező beszélgetésen ott voltak a magyarból emelt szinten érettségiző 12.-es diáklányok tanárukkal, Fülöp Katalin tanárnővel, valamint Csányi Levente tanár úr is.

És egy kis személyes megjegyzés: hallgatóként Szilárdot sokszor láttuk a KLTE 3. emeletén, a régi magyar irodalom tanszéken. Irigyeltük, hogy Ő ott tanít…, együtt dolgozik a legjobb mesterekkel. Csendes volt, halk szavú mindig. Mi meg csodáltuk (FK).