Ádám almái – osztálytermi feldolgozás RIM-módra

Széplaki Nóra drámainstruktor és Gaál Anna gyakornok vezetésével a 10. d osztály közösen dolgozta fel a Szikszai Rémusz által rendezett, a Radnóti Színházban (most átmenetileg a Katonában) játszott Ádám almái c. darabot. A beszélgetés a Fusson, aki…. játékkal (Ki olvasta a Semmit? (sic!), Ki nem olvasta…?, Kinek tetszett? stb.) kezdődött. „Fusson, aki már gondolkodott azon, hogy mit jelent az embernek a hit, a hite?” –  ez a kérdés már a látottakhoz kapcsolódott. Volt, aki ezt a vallás felől közelítette meg, de volt olyan diáklány is, aki hangsúlyozta, hogy a hit nem csupán vallási kérdés. A főszereplők jellemét tekintve elhangzott, hogy Adam goromba, önmagát is gonosznak tartó ember, míg Ivan elzárja a valóságot magától, csak azt látja, amit látni akar. De tudja, hogy beteg a fia, s azt is, hogy ámítja és becsapja magát. Ebben a környezetben Adam csak áll, sokáig meg sem szólal, túl akar lenni az egészen, s aztán hirtelen pitét kell sütnie. Ez lesz a cél. S ki az az asszony a színpadon? Aki tartja a Bibliát, majd megidézi Jób történetét? Maga az isteni sugallat, az egykori feleség, Isten? Szikszai mindenképpen meg akarta jeleníteni Istent a színpadon a különféle jelekkel, közbeavatkozásokkal – madarak, férgek, cikázó villámok – együtt. A darab végén Adam marad, sőt már-már beilleszkedik ebbe a furcsa közösségbe, míg a betegségéből visszatérő Adam olyan emberekkel veszi körül magát, mint a fia. Őket a Baltazár Színház fiataljai alakították, akiknek jelenléte az Örömóda éneklése kapcsán, kicsit didaktikusan, de mégis azt üzeni, hogy milyen fontos a másik elfogadása, megértése.

Az előadást Radnóti Színház és az Óbudai Árpád Gimnázium közti együttműködési szerződés és Fülöp Katalin tanárnő szervezésében láthatta az osztály. A címke fotó a Színház oldaláról származik.