A rendkívül helyzetben idén sok programról le kellett mondanunk, ezért az Árpád Média megszervezte 2021. február 19-én ismét a Filmklubot, ezúttal is online formában. Olyan filmeket nézhettünk meg, amelyek valamilyen módon kapcsolatosak a fotózássál vagy a filmkészítéssel. Ezen filmek egyike volt Christopher Nolan zseniális alkotása, a Memento. Mivel ez a film korhatáros, ezúttal csak 10-12. évfolyamig hirdették meg. A film meglepetés volt, előzetesen csak találgathattunk, melyik alkotást nézzük meg az aznapi filmklubon. Az elején beszélgettünk a meghívott moderátorral, Csongrádi Mátéval, az ELTE filmtudományi intézetének hallgatójával, és egy kvízjáték keretében kis bevezetést kaptunk a filmhez. Ezután minden résztvevő nézni kezdte a filmet önállóan, és miután mindenki végzett, elkezdődhetett a látottak megvitatása.
Először mélyen tisztelt moderátorunk, Csongrádi Máté foglalta össze nekünk a film kulcsfontosságú pillanatait, és magyarázta el a film idővonalának felépítését és azt, hogy hogyan követhetjük nyomon azt. Ezután pedig mindenki elmondhatta saját véleményét, gondolatait és tapasztalatait, és közösen próbáltuk meg kibogozni Nolan kiemelkedő alkotását. A Memento volt az, ami elhozta Nolan számára az átütő sikert, és amivel bekerült a 21. század legmeghatározóbb filmes szakemberei közé, mint a nem-lineáris történetmesélés egyik legfőbb követe, így nem csoda, hogy a film első látásra sokunkat összezavart. Forgatókönyve eredetileg öccse, Jonathan novelláján alapult, és sokan a mai napig a rendező egyik legjobb munkájának tartják.
A történet főhőse, Lenny ki akarja nyomozni, ki ölte meg a feleségét egy betöréses támadás során, melyben Ő elvesztette az emlékezetét. A trauma előtti eseményekre emlékszik, viszont képtelen új emlékeket kialakítani. Mivel ez az emlékezetkiesés az egész életére kihat, ezért mindent, amit fontosnak ítél lefényképez és rövid jegyzetekkel lát el. Életének egyetlen értelme, hogy megtalálja felesége gyilkosát, az egész életét ennek szenteli. Ez értelmetlennek is tűnhet számunkra, de Nolan ezzel véleményem szerint, kis utalást tesz arra, hogy igazából mindenki egy dolognak, eszmének szenteli az életét, és aszerint éli azt, azért bármit képes feláldozni. Emellett ahhoz, hogy éljünk szükségünk van erre, akkor is, ha esetleg ez mások szemében nem tűnik olyan fontosnak. Hiszen enélkül az élet elvesztené az értelmét, Lenny példáján ezt tökéletesen megfigyelhetjük. Nolan ebbe a kényszerhelyzetbe szerette volna belehelyezni a nézőket is a leleményes és agyafúrt történetmeséléssel. Így született meg a fekete-fehér és színes jelenetek váltakozása: amíg Lenny múltját kronológiailag előre haladva ismerjük meg, a klasszikus noirokra jellemző fekete-fehér képi világban, addig a jelen eseményei időben visszafelé haladva bontakoznak ki előttünk. Mindezt persze azért, hogy a kettő aztán a film katarzisaként végre találkozzon, ledöbbentve és újra nézésre sarkallva mindenkit pár évente, hogy egy ilyen eredeti ötlet kibontakozásának szemtanúja lehessen.
Schleier Anna 10.b