Két év kényszerszünet után rendezhettük meg újra a Sinkovits Imre emlékét idéző hagyományos szavalóversenyünket gimnáziumunkban. Igaz, hogy az épület felújítása miatt nem a megszokott környezetben hallgathattuk a produkciókat, igaz, hogy a járványhelyzet miatt mindenki maszkban ült, s csak a szavalók mutatták meg arcukat az előadás alatt, de mégis együtt voltunk, s közösen katartikus pillanatokat élhettünk át. Diák és tanár egyaránt, hiszen a közönség soraiban ott voltak a versenyzőkért izguló barátok, osztálytársak, s a 11.d osztályfőnöke is. Csorbáné Tóth Irén tanárnő másnap így fogalmazott: „Fantasztikus légköre, hatása volt! Hatalmas eredmény ez, hogy ennyi versszerető gyereket mutattatok meg, akiknek már nem ciki verset mondani, de egyéniséggel adják elő a műveket. Gratulálok ehhez a hatalmas és eredményes munkához! Köszönöm az élményt!”
A verseny moderátora Molnárné Vámos Katalin tanárnő volt, aki bevezetőjében elmesélte, milyen élményt jelentett számára együtt zsűrizni a színészóriás Sinkovits Imrével, majd Keresztury Dezső Kortársaimnak c. versét hallgattuk meg a művész úr előadásában. A verseny idén is kétfordulós volt, de kicsit változtattunk a szabályokon. A kötelező fordulóban olyan írók, költők közül választhattak a versenyzők, akik ún. évfordulósok idén. Ennek köszönhetően hallhattunk Nemes Nagy Ágnes, Faludy György, Babits Mihály, Pilinszky János verset, de megjelent a humor is Romhányi József írásainak köszönhetően. A második fordulóba jutott tíz diák a szabadon választott alkotást adta elő.
A zsűri elnöke idén Gáspár András színművész, rendező, író, az ÁSZ drámaiskola vezetője volt, aki bevezetőjében lelkesen és egyben kíváncsi várakozással köszöntötte a versenyzőket. „Ti beszéljetek a verseken keresztül. Nekünk mondjátok! Gondoljatok arra, hogy az írók is esendő emberek!” A zsűrizésben részt vett Tamásné Hantos Gabriella igazgatóhelyettes asszony, a magyartanárok, valamint a hosszú gyakorlatos hallgatók is. Igazán üdítő, felemelő és egyben megrázó pillanatoknak lehettünk tanúi. A közönség soraiban helyet foglaló egyik diáklány így fogalmazott: “Tanárnő, naggggyon jó volt, én sok verset megkönnyeztem! A hideg rázott néha…” – és mosolyogva mutatta a karját nekem. De nemcsak a diáktársakat hatotta meg egy-egy produkció. Ahogy Kirchhof Lilla Reményik Sándor Pilátus c. versét szavalta, bizony többek szemébe könnyeket csalt. Üde színfolt volt Fekete Sebestyén is, aki Babitstól az Ádáz kutyám c. versét választotta. S nem szabad elfeledkezni az alsóbb évesekről sem, a 7.a-sok között több ígéretes szavaló is feltűnt. Gáspár András az est végén részletesen értékelte a látottakat, melyben kitért a tanárok lelkiismeretes felkészítő munkájára és az előadóművészet nehézségeire is. A zsűri elnöke az első helyezettnek járó emlékplakett és könyvutalvány mellé dedikált könyvét, a nyáron megjelent Héjnélküli c. regényt is átnyújtotta.
Íme, a végeredmény:
- Kirchhof Lilla 11.c – Bajza-Könözsy díjas
- Nagy Levente 11.d
- Mlynarik Lilla 12.d
- Fekete Sebestyén 11.d
- Besze Zalán 10.d
- Horváth Natália 11.c
- Bakai Richárd 12.d
- Tarcsay Veronika 7.a – ő képviseli majd iskolánkat a tavaszi kerületi szavalóversenyen
- Ollár Noémi 9.a
- Barát Johanna 7.a
A szavalóverseny pillanatait Schleier Anna 11.b osztályos diáklány örökítette meg.