Az Óbudai Árpád Gimnázium kórusából 30 diák utazott Lettországba a Rīgas 6. vidusskola zenei középiskolába, hogy megismerkedjenek egymás kultúrájával és a közös tanulás eredményeként egy koncerten együtt énekeljenek. A csoportot a kórusvezető mellett Szebenyi Katalin tanárnő és Csányi Levente tanár úr kísérték.
A csoport kórusvezetőjének, Kúnné Kocsis Erzsébetnek beszámolójából idézünk:
A rigai zenetagozatos iskola hangulata, a zenéhez való professzionális hozzáállás fellelkesítette kórusunk tagjait. Az, hogy az ottani gyerekek látható elismeréssel hallgatták őket, önbizalmat adott nekik, még inkább összekovácsolta a csapatot. Nagyon tetszettek az énekórák. Érdekes volt látni, a mi relatív szolmizációs rendszerünktől teljesen eltérő abszolút szolmizációs rendszer működését.
Ők hallhatták, a mi Kodály-koncepció alapján működő rendszerünkben mennyire egyszerű a tiszta intonáció elérése, a harmóniailag – ritmikailag nehezebb művek elsajátítása. A mi gyerekeinknek pedig hatalmas élmény volt más karmester kezére énekelni, másféle koncepciót hallani. Kimondottan tetszettek a beéneklő gyakorlatok.
Megtisztelő volt számunkra, hogy a hosszú karantén után ez volt az iskola első koncertje, ahol rajtunk kívül fellépet az iskola szimfonikus zenekara (az ország egyetlen ifjúsági szimfonikus zenekara) és fúvós zenekara is, mindkettő hatalmas létszámmal. A koncertet megtisztelte jelenlétével a rigai magyar konzul is.
Arijs Skepasta, a lett kórusvezető szerint a közös programmal kihoztuk az ottani gyerekeket az apátiából, ami minden bizonnyal a covid és az elzártság miatt telepedett rájuk.
Nekünk pedig hatalmas, közösségünket összekovácsoló élmény volt!
Ezt az élményt közvetítettük április 27-én Fóton, az ukrán menekültek javára rendezett jótékonysági ifjúsági koncerten, ahol a rigai műsort énekeltük hazai közönség előtt piarista iskolák társaságában.
A zenei elfoglaltság mellett egyéb kulturális programokra is sort kerítettünk. A Kemeri láp bebarangolása az „egynapos télben” beszámoló formájában hazaérkezésünk után egy nappal földrajz órán már el is hangzott.
A Néprajzi Múzeum munkatársának tárlatvezetése is lenyűgözte a gyerekeket. És ami még érdekes tapasztalat volt középkorúként, hogy a gyerekek számára nem létezett nyelvi akadálya a kommunikációnak. A világ legtermészetesebb módján beszélgettek el ki angolul, ki németül, cseréltek címeket, és tartják a kapcsolatot. Kíváncsian fordultak egymás felé.