2010 Comenius projekt

Április 8-át volt, aki egy átlagos tanítási napként élte meg, és volt, akinek ez egy izgalmas utazás kezdetét jelentette. Ez a nap volt ugyanis a Comenius-projekt keretében tett utazásunk első napja, kalandunk kezdete.

Csütörtökön reggel nyolc órakor találkoztunk az iskola előtt, ahol már várt ránk a rendelt buszunk. Rögtön jelentkezett is az első probléma, hiszen 14 ember majd’ kétheti csomagját, plusz egy kisebb fát(!) elhelyezni abba a parányi buszba nem volt egyszerű feladat, de néhány apró női praktikával ezt a kérdést is megoldottuk. Így tehát könnyes búcsút vettünk szeretteinktől, majd elindultunk.

Az utunk majdnem zökkenőmentesre sikeredett, leszámítva azt, hogy Csehországban kétszer eltévedtünk, de a helyi lakosok (no meg a GPS) segítségével könnyen eljutottunk Nysa-ba (igaz a partner iskolát ott is csak második próbálkozásra találtuk meg). Így este 6-ra már mindenki a befogadó családnál tartózkodott.

Másnap reggel viszont nem volt lustálkodás, mindenkinek az iskolában kellett lennie reggel nyolc órára, amikor köszöntött minket az iskola vezetősége a tanári szobában. (Később ugyanitt tartottak fogadást a tiszteletünkre, ahol jelen volt a város polgármestere is, és lengyel és magyar nemzeti ételeket szolgáltak fel.) Aztán vendéglátóinkkal részt vettünk lengyel nyelvű tanítási órákon (én magam egy osztályfőnökinJ és egy kémián). Ezek után körbevezettek minket az iskolában. Ekkor mindenkinek leesett az álla: az épületet legjobban Roxforthoz lehet hasonlítani. A telek alapterülete 250 hektár, amin többek között található botanikus kert, 3 focipálya, egy templom, no meg az iskola épülete, ami a leglélegzetelállítóbb volt. Maga az épület hatalmas, hiszen négy oktatási intézményt (és 2600 tanulót) foglal magába (személy szerint én az utat még egy hét múlva sem találtam meg benne). Mindenhol a legújabb technikai felszerelések találhatóak, mindennek van szaktanterme (de legjobban a tanulói konyha tetszett J). Van benne felvonó is a mozgássérültek számára.

Délután városnéző körútra vittek minket, ahol megcsodálhattuk többek között a Szent Jakab katedrálist, valamint egy kincstárat, ahol a háborút átvészelt ereklyéket őriznek. Ezután szabad programunk volt, így ki-ki mehetett a maga (ill. partnere) útjára.

Hétvégén a környező településeket csodálhattuk meg, és elvittek minket egy aranybányába is, melynek aranyából állítólag Kolombusz Kristóf utazását fedezték. Maga a bánya rendkívül érdekes volt, volt benne földalatti tó, szivárványszínű vízesés és egy alkalmazott, aki gnómjelmezbe beöltözve ijesztgette az embereket az alagút sötétjében…

A hét következő napjain projektmunkát végeztünk (projektünk címe: The World of Numbers), egyetemi előadásokat hallgattunk Wroclaw-ban, iskolai órákra jártunk (a nyelvtan óra vicces voltJ), közösen elültettük a fát, amit a barátság jelképeként vittünk magunkkal, és partnereinkkel töltöttük szabadidőnket. Két alkalommal elvittek minket bevásárlóközpontokba, hogy otthonra mindenkinek megvehessük a megfelelő ajándékot és kiélhessük elfojtott vásárlási vágyainkat.

Szombaton lengyel-magyar sportnapot rendeztek, ahol is összemérhettük erőinket asztaliteniszben, kosárlabdában és röplabdában (utóbbiban csúfos vereséget szenvedtünk). Ezután az utolsó délutánunkat vendéglátóinkkal töltöttük, hiszen az elnöki gép katasztrófája miatt a tervezett hétfői indulás helyett jobbnak láttuk már vasárnap hazajönni.

Így hát vasárnap reggel találkoztunk az iskola parkolójában, ahol a projekt összes résztvevője jelen volt. Ekkor beinvitáltak a tanári szobába, ahol a búcsú keretében mindenki kapott egy kinyomtatott naplót az ott eltöltött 10 napról (amit mindenki meglepetésére mi magunk írtunk). Ezután sajnos tényleg indulnunk kellett, így elbúcsúztunk lengyel barátainktól és elindultunk haza.

A visszafele út már korántsem volt olyan vidám, mint az odafele, hiszen mindenki szomorú volt és fáradt. Így tehát majdnem mindenki átaludta az utat, hogy aztán 9 órával később megérkezzünk Budapestre.

Habár Lengyelországból eljöttünk, a munka nem áll le és a kapcsolat sem szakad meg közöttünk. Márciusban az Árpádban látjuk őket viszont.

Terjék Tamás (10.b)