2011 Comenius projekt

Március első vasárnapjának délelőttje izgatott várakozással telt, hiszen ezen a napon érkeztek meg hozzánk lengyel barátaink, akiket majdnem egy egész éve nem láttunk. Délután azonban mindez átváltott egy ideges rohanásba, mikor kiderült, hogy a tervezettnél majdnem két órával korábban érkeznek, és mi ekkor még nem álltunk teljesen készen a fogadásukra. Szerencsére beindult a riadólánc, és 3 órakor már (majdnem) mindenki az aulában volt, éberen várva az érkezésüket. Körülbelül fél órával ezután meg is érkeztek, s a viszontlátás öröme után mindenki elvonult fogadó családjával.

A következő 10 nap eseménydúsan telt el, szinte minden percünk be volt táblázva, olyan szorosra sikerült a program. Az első napon az iskola bemutatása után városnéző sétát tettünk a budai oldalon. Sajnos az idő (és az időjárás) közbeszólt, így nem tudtuk mindazt megtekinteni, amit terveztünk, de így is tetszett nekik Budapest.

Az ezután következő napok igencsak aktívan teltek. Hallgattunk egyetemi előadásokat az ELTE TTK-n és az Óbudai Egyetemen (ekkor néhányan találkoztak a Balassi Intézetben tanuló lengyelekkel, és be is ültek velük ott magyar órákra), jártunk a Zichy Kastélyban és a Vasarely Múzeumban, részt vettünk matek és történelem vetélkedőn, és természetesen dolgoztunk a projektfeladatokon is. Ezen kívül jártunk a Parlamentben, és megtekintettük közösen a március 15-i ünnepséget. Ez különösen tetszett nekik, hiszen idén a szervezők rendhagyó ünnepséggel készültek, melyben a zenéé volt a főszerep.

Az ünnepi szabadnapjainkon is voltak természetesen programok: közös kirándulást tettünk Hollókőre és Ipolytarnócra, majd Visegrádra és Esztergomba a családokkal együtt, és láthattunk volna vízilabda meccset is, ha eljön az ellenfél. Elmondásuk alapján mégis a Portya tetszett nekik a legjobban, amikor hármas csapatokban kellett feladatokat végrehajtaniuk, ezáltal is megtekinthették Budapestet.

Az utolsó nap félig szabadon telt: miután körbejártuk a Csodák Palotáját, ahol angol nyelvű előadást tartottak nekünk, elvittük őket egy bevásárló körútra.

Este az aulában rendeztek nekünk búcsúestet, ahol változatos magyar ételekkel fogadtak bennünket. Elhangzottak köszönő- és búcsúbeszédek, majd lassan elindultunk haza, hogy legyen mindenkinek elég ideje rendesen összepakolni, hogy ne másnap kelljen kapkodni.

A másnap reggel kissé szomorú hangulatban telt el, és az időjárás sem javította kedvünket. Egy utolsó összeborulás, és a távolodó busz látványa után visszatértünk a szürke hétköznapokba. Reméljük, ők is olyan jól érezték magukat itt nálunk, mint mi annak idején Lengyelországban, és kellemes emlékekkel térnek haza.

Terjék Tamás (11.b)