Igazi csemege Alessandro Baricco Mr. Gwyn c. kisregénye, amelyben a szerző visszatalált kezdeti titokzatos írói hangjához.
Az ember teszi a dolgát, végzi a munkáját, eredményeket ér el…aztán elege lesz, kész, megcsömörlik. Így járt Jasper Gwyn is, az alkotói válságban szenvedő író. Úgy dönt, hogy vége, befejezte, abbahagyja az írást. Mi ez? Kiüresedés? Kiégés? Jasper Gwyn negyvenhárom éves korában megírja utolsó cikkét, melyben ötvenkét olyan dolgot sorol fel, amit attól a naptól kezdve soha többé nem tesz. És ezek közül a legutolsó a könyvírás. Alkotói karrierje ezennel véget is ér. Látszólag. Gwyn ezután belekezd mások személyes történetébe, őket rajzolja, festi, írja a maguk számára. Meglátja az emberek belső csendjét, magányát, tükröt tart, s közben önmagához is közel enged. Vajon ki írja a regényt? Mr. Gwyn vagy Baricco? Vajon megmerném-e kérni Gwynt, hogy írja meg az én portrémat is? Talán igen, neki kitárulkoznék.
Részlet a regényből:
- Mi van, csak nem fél?
- De igen.
- Remek. Félelem nélkül semmi jót nem lehet létrehozni.