Konferencia Babits Mihály életművéről

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Babits Mihály költészetének értelmezési lehetőségeiről rendezett kétnapos, tudományos konferenciát a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Szó esett Babits rejtőzködő attitűdjéről, aki kezdő költőként a tények, helyszínek, dátumok és élmények rögzítését tartotta a  legfontosabbnak.  Kelevéz Ágnes az Angyalos könyv kéziratairól beszélt, Babits nagy műgonddal összeállított, folytonosan javított, jegyzetekkel is ellátott kéziratos verseiről. Ezekben a korai önmegszólító költeményekben – Mi az? Mi az?, Magamhoz, Ékszerláda, Az elveszett kincs – az értékvesztés és az állandó szorongató érzés mellett visszatérő motívum a kincs és a könny, s egyben kirajzolódik a költői program hitvallása is. Dávidházi Péter és Schein Gábor előadása a Jónás könyvét mutatta be. Elhangzott, hogy Jónás mellett ez a mű akár Ninive könyve is lehetne, s hogy az Úr védőbeszéde szerint nem az számít, hogy most a jelenben kik laknak Ninivében, hanem – az 1901-es Károli-fordítást használva – Babits számára az a fontos, hogy sok “százszor ezer ember” formálta, építette. Ascher Oszkárnak a költő így írt a művel kapcsolatban: “Nem is gondoltam, hogy annyi minden van benne.” A konferenciát értékelő és lezáró Sipos Lajos irodalomtörténész végigtekintett Babits pályáján, kinek költészetelméleti, világirodalmi, filozófiai, esztétikai ismeretei az egyetemen 1903 júniusáig főleg a Négyesy László által meghirdetett magyar stílusgyakorlatok óráin formálódtak. A rendkívül tartalmas előadások hallgatói között ott voltak a gimnázium emelt szinten érettségiző diákjai és magyartanárai, így Feketéné Kovács Anikó, Molnárné Vámos Katalin és Fülöp Katalin tanárnők is.