A 154 kg-os „ügy”

Reggel fél nyolckor találkoztunk az Óbudai Egyetem kollégiumánál: a 9. d osztály német nemzetiségi csoportja és Magyar Margit tanárnő. Az egyetemisták frissen, kedvesen és nagyon jókedvűen fogadtak bennünket.

Megérkezett a nap fénypontja kissé mocskosan, kilógó nyelvvel: 154 kg-os volt és lány. A kollégisták szerint olyan erős a feje, hogy még a betont is be tudná törni vele. Akadtak köztünk, akik féltek tőle, és inkább félrehúzódtak, a legtöbben viszont lelkesen figyelték az eseményeket és később minden akcióban benne voltak.

Elkezdődött a kemény munka. Az egyetemisták gázpalackot hoztak, meleg vízbe állították, és indult a pörzsölés. Ugye, mindenki rájött már, hogy a 154 kg-os „ügy” nem más, mint egy szépen megtermett koca! Lángok csaptak fel – a perzselőt persze nem kezelhettük. A megpörkölt szőrt ezután alaposan le kellett vakarni. Ekkor már Máté, Márk, Kristóf, és Patrik is belevetették magukat a munkába. Alapos munkát végeztek, a malac szép csupasz lett. Ezután a körmei következtek, azokat is le kellett szedni. Még fényképet is készítettem róla, és egyet elhoztam emlékbe, hiszen sosem láttam még ilyen nagy, erős körmöket. A disznót aztán a teljes tisztaság érdekében, forró vízzel lemosták, súrolókefével lesikálták. Köztudott, hogy a sertés igen mocskos állat, „életében” ilyenkor a legtisztább.

Az egyetemisták megkérdeztek bennünket, hogy ki szeretné meghúzni a farkát. Kristóf egyből jelentkezett. Abban a pillanatban, ahogy megrántotta, a fiúk nagyot rikkantottak, Kristóf pedig egy pillanatra halálra rémült. Az itteni hagyomány szerint, aki böllérkedik, annak meg is kell csókolnia a disznót. Kristóf még azt is meg merte tenni.

A fölvágásig ugyan nem maradhattunk, mert vissza kellett érnünk az iskolába a harmadik órára, de ez a két óra remek hangulatban telt el. Az is biztos, hogy az iskolába visszatérve, mindenki rögtön tudta, hogy a 9. d osztály német nemzetiségi tanulói aznap disznóvágáson voltak: Az illatok leírhatatlanok voltak, messziről elárultak minket.

Lampek Léna, 9. d