A darmstadti vendégek fogadása

2014. október 6-13.
Hétfőn (október 6-án) este fél kilenckor fogadtuk a német vendégeket a Keleti pályaudvaron. Már mindenki izgatottan várta őket, egy lánynak még az „ájfonja” is leesett a nagy ugrálások közepette, mikor befutott a vonat.  Amikor leszálltak a darmstadtiak, mindenki őrülten rohant feléjük. Voltak, akik kissé megszeppenve, mások úgy, mintha már régóta ismernék új lakótársukat. Ezek után minden család elindult újdonsült „gyerekével” haza.

Másnap reggel mindenki kómásan és fáradtan ment be a suliba. Német vendégeink már reggel megismerkedhettek a magyar tömegközlekedéssel vagy éppen a csúcsforgalommal. Az iskolában nyolckor találkoztunk az aulában, mosolyogva, nevetve ecseteltük társainknak az előző estét. Tanáraink köszöntötték vendégeinket, majd a német diákok tanárai is szóltak pár szót. Ezek után bemutattuk iskolánkat, és két csoportban bejártunk minden folyosót, majd benéztünk osztályainkhoz is. (Persze nem azért, hogy felvágjunk, hogy nekünk éppen nincs fizika vagy matek óránk.)

Később a könyvtárban tanáraink beszéltek a csoportmunkákról, ismerkedtünk egymással, és végül belekezdtünk a projekttémák előkészítésébe. Délben indultunk a Parlamentbe. Új barátaink ekkor is szembesülhettek a jól megtömött buszokkal. Szinte minden sarkon meg kellett állnunk, hogy sétálás közben csinálhassanak egy selfie-t vagy egy csoportképet. Vendégeink élvezettel hallgatták a Parlamentben idegenvezetőnket, és mindent lefotóztak, amit csak lehetett. Ezt követően megnéztük a holokauszt-emlékművet, és kisebb csoportokban beszélgetve sétálgattunk a Duna-parton. Délután bejártuk a Budai várat, bementünk a Mátyás templomba, majd tettünk egy sétát a Citadellánál. Ezek után szabadidős program volt, kisebb csoportokban megmutattuk Budapestet. Nagyon tetszett vendégeinknek a város, rengeteg képet csináltak, és állandóan nevettek. Este mindenki a családdal vagy barátokkal volt.

A szerdai napot Kovácsik Antal tanár úrral kezdtük (természetesen németül). Ismételtünk egy kicsit töriből. A második órában dolgozhattunk a projekteken kis csoportokban, majd bringó hintóztunk egyet a Margitszigeten. Mindenki nagyon élvezte, és sikerült épségben visszavinnünk a bicikliket is (legalábbis azt hiszem). Délután csavarogtunk a városban, este programokat szerveztünk a Darmstadtiaknak.

Csütörtökön reggel találkoztunk a sulinál, és elindultunk a Balatonra. Megnézhettük Balatonfüredet, áthajóztunk Tihanyba, ahol az apátság mellett a csodás őszi Balatonban is gyönyörködhettünk, majd kaptunk egy órányi szabadidőt. Három német diák még a Balatonban is fürdött, azt mesélték, hogy nagyon frissítő volt a víz. Ezután elindultunk Veszprémbe, a város hangulata tetszett nekünk, sok érdekességet láttunk. Hazafelé sokan elaludtak a buszban a sűrű program után. Cserediákjainknak nagyon tetszett Balaton és környéke, és még sokáig maradtak volna. Délután értünk haza, mindenki a baráti társaságokkal töltötte az estét.

Pénteken kisebb lámpalázzal indultunk neki az iskolának, mert eljött a projektmunkák bemutatásának ideje. Az idei feladat egy reklámfilm készítése volt, a csereprogrammal kapcsolatban. A filmeket a 9.c és 10.c németes csoportjának tanulói nézték meg. A reklámok hihetetlen jól sikerültek, de akadtak kisebb technikai problémák.  Ezután nekünk az iskolában kellett maradnunk, és próbáltunk visszarázódni az iskolai életbe, míg a darmstadtiak egy Stadtrallye-n vettek részt. Iskola után a Vörösmarty téren volt találkozó. Hihetetlenül tetszett nekik a pesti belváros, a közös shoppingolás a lenyűgöző esti fényáradat. Az est lezárásaként egy pizzázóban vacsoráztunk.

Szombaton a Normafához mentünk, ahol egy osztálytársunk, Balázs szervezésében geocachingben volt részünk. Ebédidő környékén piknikeztünk. Mindenki hozott valami finomságot.  A vasárnap a családi program napja volt. Minden család a saját életéből mutatott egy szeletet. Mi egy reggeli tenisz után lenéztünk a Gellért hegyről a gyönyörű Budapestre.

 Nagy szerencsénk volt az időjárással, ezért a vasárnap esti hajókázás óriási élmény volt. Eljött az egyáltalán nem várt búcsú pillanata. A társaság olyan jól összeszokott, hogy úgy búcsúzkodtunk, mintha ezer éve ismernénk egymást, és már az áprilisi kiutazásról beszélgettünk.