A kórus idei karácsonyi fellépése az adventi ünnepségekkel kezdődött. Sajnos az épület átépítése miatt a hétfői gyertyagyújtásokra ismét csak szűkösen, a második emeleti lépcsőfordulóban kerülhetett erre sor. A környezet sivárságáért azonban kárpótolt a műsor: a hagyományos adventi ének mellett minden alkalommal egy-egy újonnan tanult művet is meghallgathattunk.
A Szent Péter és Pál templomban megrendezett koncert azonban már a szélesebb közönségnek – az osztálytársaknak, tanároknak és a szülőknek – is élményt nyújtott.
Az idei koncepció szerint a kicsik, akik idén kivételesen sokan voltak, az egyszerűbb adventi-karácsonyi négyszólamú kórusművek szopránjába kapcsolódtak be. Így átélhették a magasabb szintű közös éneklés élményét. Ezt már a Zene Világnapjához kapcsolódó fellépések és az adventi gyertyagyújtások során is tapasztalhattuk, amikor mindenki kaphat kottát, mindenki bekapcsolódhat a közös éneklésbe. A fellépésre a kicsik két hónapon keresztül próbáltak, míg a nagyok két próbán frissítették fel a Kodály-versenyen előadott műveket. Ebből is kitűnik, hogy a kórus tagjai évek munkájával honnan hová jutnak el. Hatalmas öröm tapasztalni, hogy a nagyok mennyire „kézre énekelnek”, érzékenyen és muzikálisan.
Olyan volt ez a koncert, mint a Mozart-golyó: a közepébe rejtve a kincs, amiből csak ízelítőt kaphatunk, és ami egyébként a csoda: Fazekas Mihály verse azzal a gondolattal, hogy soha, semmilyen helyzetben ne add fel, mert egy pillanat meghozhatja számodra a hosszú évek fáradságának gyümölcsét; és maga a concertáló stílusú hatszólamú Verbum caro factum est (Az Ige testté lőn), amit elképesztő munka volt megtanulni.