A Kodály Zoltán Kórusversenyen szerzett rangos elismerés hátterében évek óta tartó, nagy lelkesedéssel végzett munka áll. A „kicsik” a közös programok, a kórustáborok, fellépések során „belenőnek” a nagykórus programjaiba. A lenti cikk mutatja, hogy ez miként történik.
A kiskórus tábora
Már mindenki nagyon várta a júniusi kiskórustábort. Június 16-án a Déli pályaudvaron Tarr tanár úr felügyelete alatt gyülekeztünk. Csak a vonaton vált bizonyossá bennünk az érzés, hogy végre itt van a tábor. Miután megérkeztünk Keszthelyre, elgyalogoltunk a szállásunkig. Itt gyorsan megbeszéltük a szobabeosztásokat, majd Zsóka tanárnő elengedett minket felfedezni a várost. Szerencsére a kollégium, amiben elszállásoltak minket, a főtéren volt, így semmi sem volt messze. A napjaink izgalmasan teltek, hiszen ha nem énekeltünk, akkor fürödni vagy fagyizni voltunk. A reggeli után próba következett, aminek befejezésekor már mentünk is ebédelni. Ezután volt egy szünetünk, ahol bárhova mehettünk a kollégium közelében, sokan fagyizni voltunk, vagy a boltokban vettünk valamit. Persze voltak olyan napok, amikor mi is csak a szobánkban beszélgettünk, cukorkaevés közben. Ezután következett a délutáni próba, ahol már mindenki egy kicsit fáradtabb volt, mint a reggelin. Próba után elmentünk vacsorázni, ami után már csak a strand maradt programként. Sajnos estére lehűlt a levegő, emiatt nem mindenki ment el fürödni, viszont a parton játszott kártyapárbajok is nagyon izgalmasok voltak. A szállásra visszaérve voltak a ,,gyűlések”, ahol csapatépítő játékokat játszhattunk vagy elénekeltük az aznap tanult dalokat. Legutolsó napunkat a strandon töltöttük, majd meggyőztük a tanárnőt, hogy hadd csináljunk egy koncertet a strandon a tanult dalokból. A mászókán tartott koncerten elénekeltük a Happy dayt és a Grundot egy kisebb közönségnek. Ezután az utolsó délelőttünkön mindenki fájó szívvel pakolta össze a bőröndjét, majd búcsút mondtunk Keszthelynek. Ekkor megígértem magamnak, hogy egyszer sem fogom kihagyni a kórustábort, mert ez volt a legizgalmasabb hetem az egész nyáron, és sok új barátra tettem szert. Köszönöm Kúnné Kocsis Erzsébet tanárnőnek, hogy sikerült egyedül megszerveznie ezt a tábort, amit soha sem fogok elfelejteni.
György Petra 8.c
A nagykórus tábora
Ebben az évben is augusztus első hetét Keszthelyen a Premontrei Szakgimnázium Kollégiumában töltöttük iskolánk kórusával. Kúnné Kocsis Erzsébet tanárnő és Almási Júlia kísért minket. Amikor odaértünk, sikeresen felosztottuk a szobákat, aztán kezdődhettek a próbák. A hét alatt három új dallal találkoztunk, de voltak olyanok is, amelyekbe év végén kezdtünk bele, és csak most vettük át alaposan. Ezeknek a daloknak a nagy részét visszük majd a novemberi Kodály-versenyre.
Emiatt a táborban sok dolgunk volt idén. Egy nap abból állt, hogy 8-kor keltünk, 9-re már befejeztük a reggelit és 3 órát próbáltunk 20 perces szünetekkel. Ezután jött az ebéd, amit a közeli, pár perc sétára lévő vendéglőben kaptunk. Az étel megfelelő mennyiségű és minőségű volt, mindig mindenki teli gyomorral hagyta el az éttermet. Ebéd után 3-ig volt szabadidő, ezalatt lehetett sétálni a városban, fagyizni vagy akár egy jó délutáni alvást beiktatni (ezt néha a 20 perces szünetekben is csináltuk).
A délutáni próbákon általában ismételtünk vagy szólampróbát tartottunk. A vacsora 6-kor volt ugyanabban a vendéglőben, mint ahol délben ettünk. Ezután strandoltunk a Balatonban és/vagy röplabdáztunk. A röplabdába a végére már majdnem mindenki beállt. Este nem mindig volt próba, csak akkor, ha a nap folyamán nem tudtunk valamit befejezni. Ha volt próba, akkor utána kidőltünk aludni egy gyors zuhanyzás után, mert mindenki fáradt volt.
Az utolsó napon volt a táborzáró koncert, amit Keszthely gótikus templomában, a főtéri Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban tartottunk. Itt most kevesebb dalt énekeltünk, mint tavaly, de az ideiek nehezebbek és komolyabbak voltak. A templom hatalmas belső terében ezek a dalok nagyon szépen szóltak, felemelő érzés volt énekelni őket. A záró koncertünkre több kórustag szülei is kíváncsiak voltak, az én szüleim is eljöttek. Jó érzés volt látni az arcukon a meghatódottságot.
A koncert után ebéddel zártuk a hetet, majd hazafelé vettük az irányt, Kicsit fáradtak voltunk, de szép emlékeket vittünk magunkkal a táborból.
Sándor Anna 12.c