A magyar nyelv napja

Az emberek mindig szerették mítoszaikat, később irodalmi szövegeiket illusztrálni. Az egyik legelső irodalmi emlék, a sumer Gilgames-eposz több mint 4000 éve keletkezett, s rögtön felbukkannak jelenetei képi formában az ókori keleti agyagtáblákon. A Biblia történetei sokkal inkább a színes és monumentális falfestményeken keresztül jutottak el a középkori emberekhez, mint az eredeti, latin nyelvű kódexek lapjairól. A reneszánsz idején, a 15. és a 16. században a gazdag itáliai megrendelők azt kérték a festőktől, hogy örökítsék meg palotáik számára az ókori mitológia emlékezetes jeleneteit. Olvasták és szemlélték is az istenekről, hősökről és nagy háborúkról szóló történeteket. A barokk időszakában, a 16-17. században, de még sokkal később, napjainkban is, mikor belépünk egy templomba, képek sokaságával találkozunk. E képek mind egy-egy szöveg – legyen akár a Biblia, vagy valamelyik szent legendája a kiindulási pont – alapján készülnek. A képek feladata sokáig az volt, hogy az írás-olvasás képességét nélkülözők is megértsék a történetekben fellelhető tanulságokat.

Ebből az alkalomból egy rövid utazást tehetünk meg e nagyszerű alkotások segítségével, melyek mindegyike a diákok tehetségét dicséri. A magyar nyelv szöveges emlékeinek legismertebb, legemlékezetesebb példáin keresztül nem csak az irodalom korokon átívelő változásaira, hanem nyelvünk fejlődésére is rácsodálkozhatunk. A szövegek azonban ezen a kiállításon kisebbek, s háttérbe szorulnak. Fantáziák, képek, színek és formák nyomják el őket, amelyek kiindulópontja mindig a szöveg. Mert nem csak a sumerok az ókori Keleten, hanem mi magunk is itt az Árpádban szeretünk számunkra kedves szövegeket illusztrálni.

A magyar nyelv napjára Csősz Dániel tanár úr tanítványai készítettek illusztrációkat.