November 13. a magyar nyelv napja. Jeles nap ez, a magyartanárok életében mindenképpen. Móczárné Köves Eszter kolléganőmmel harmadik éve próbálunk tenni azért, hogy ne csak a munkaközösségünk életében legyen fontos ez a nap. Magyarok vagyunk, hát természetes, hogy ez az anyanyelvünk. Magyarul gondolkodunk, beszélünk, írunk; olyan része ez az életünknek, mint lélegezni. Van-e a légzésnek napja a naptárban? Ilyen mondvacsinált dolognak tűnhet a magyar nyelv napja is, miért különleges mégis?
Évről évre lehetőségként tekintünk erre a napra kolléganőmmel. Szeretnénk valami olyat mutatni a magyar nyelvvel kapcsolatban, amire magyarórákon kevésbé van lehetőség. Idén a nyelvről szóló idézetekkel árasztottuk el az iskolát. A tantermek és a tanári szobák ajtajára különböző gondolatok kerültek magyar és külföldi íróktól, költőktől, filozófusoktól, pszichológusoktól, természettudósoktól; az a közös bennük, hogy a nyelvről szólnak.
Anyanyelvünk átszövi az életünket, bármivel is foglalkozzon az ember a jövőben, a magyar nyelv közös ügyünk. Az idézetes ajtókon keresztül az árpádosok, tantermeken és tanárikon túl, jelképesen beléphetnek az anyanyelvünkről való gondolkodásba is. Érdemes nyitott szemmel járni a gimnázium folyosóin. Remélem, hogy mindenki talál legalább egy olyan idézetet, ami megszólítja!
Az összefoglalót Neubauer Babett tanárnő írta.