Óbudai Árpád Gimnázium Óbudai Árpád Gimnázium
Cserekapcsolat a darmstadti Lichtenbergschule diákjaival
A repülőgép felszállt, irány Frankfurt! Ahogy közeledtünk Darmstadthoz, úgy távolodtak, homályosultak el az októberi csereprogram emlékei, mindenkiben felerősödött az izgalom, a kíváncsiság. A modern iskolába érve üres folyosók vezettek minket addig az osztályteremig, ami ránk várt – egyelőre német diákok nélkül. Kis idő elteltével ismerős tekinteteket, mosolygós arcokat, finomságokkal teli kezeket pillantottunk meg. Az iskolai piknik közben lassan feloldódott a hangulat, szinte ott folytattuk a beszélgetéseket, ahol októberben abbahagytuk. A délutánt mindenki saját cserediákjával és a családdal töltötte. Voltak, akik barátokkal együtt kávézóba mentek, voltak, akik egy kilátóba látogattak el.
Másnap reggel egy kilencven perces matematikaóra után vonattal indultunk Frankfurtba, ahol a hatalmas felhőkarcolók lábainál néhol díszes történelmi épületek fogadtak minket. Egy természettudományi múzeum kiállítását néztük meg, ami nagyon érdekes, látványos volt. A városi sétát sajnos a hirtelen eső rövidre zárta, de a kis éttermekben, boltokban is jól éreztük magunkat.
A rossz idő miatt szombat délelőtt bowlingozni mentünk. Gyorsan gurultak – olykor pattogtak J – a golyók a pályán, dőltek vagy állva maradtak a bábuk, nevettek vagy húzták a szájukat a diákok, de nagyon jó szórakoztunk. Délután és egész vasárnap szabadon tervezhettünk programot. A diákok listáján kirándulás, séta, színház, mozi, vidámpark, „bandázás” szerepelt.
Hétfőn mindenki vidáman mesélte hétvégi élményeit, mialatt villamossal beértünk Darmstadt központjába. A német diákok idegenvezetésével bejártuk a várost, érdekes történeteket tudtunk meg egy-egy nevezetességről. Kedden Heidelbergbe utaztunk busszal. A makett szerű, idilli város a Neckar-folyó partján fekszik. Végigsétáltunk a Philosophenweg-en és az Alte Brücke-n, majd sok-sok fénykép készítése után megérkeztünk az óvárosba, ahonnan siklóval mentünk fel a várkastélyig. Innen gyönyörű kilátás folyóvölgyre.
Utolsó napunk egy részét a német és magyar diákok a projektmunkák befejezése után külön töltötték. Mi kisebb csapatokban bejártuk Darmstadtot, eladókat, idegeneket kérdezgetve, szobrok, házak feliratait elolvasva egy feladatlap megoldásai után kutattunk. Délután együtt mentünk haza cserediákjainkkal, készülődtünk a búcsúestére, ahol a projektmunkák, filmek levetítése miatt egyáltalán nem volt szomorú, inkább vidám, vicces a hangulat.
Csak másnap reggel a frankfurti reptéren tudatosult bennünk, hogy eljött a búcsúzás ideje, ki tudja, mikor látjuk egymást újra. Hosszú elköszönés után integető kezek lendültek a magasba, néhány szempárba könnycseppek szöktek, de mindenki tudta, nem hiába húzzuk most magunk után a bőröndöket: rengeteg új élménnyel, szép, vicces emlékkel gazdagodtunk, új városokat fedeztünk fel, új emberekkel ismerkedtünk meg, egy új család tagjai lehettünk, új – talán életre szóló – barátságokat kötöttünk. Felejthetetlen volt az októberben és az áprilisban együtt töltött idő!
Köszönjük szépen a szerezést Magyar Margit és Makkné Kende Adrienn tanárnőknek! J
Mlynarik Júlia, 10. d
