„Az anyanyelv tétje számomra a vers.” – Beszélgetés Szabó T. Annával

Nagy örömünkre elfogadta meghívásunkat és vendégünk volt Szabó T. Anna József Attila-díjas magyar költő, műfordító, író. A beszélgetésen az érdeklődő diákok, pedagógushallgatók és magyartanárok mellett velünk volt Kis Róbert igazgató úr és Gyanó Éva tanárnő is, no és természetesen a helyszínt adó könyvtáros kollégáink. Az író-olvasó találkozót két 9.a-s diáklány, Hargita Hédi és Király Boglárka vezette, a technikáról az Árpád Média csapata gondoskodott.

Szabó T. Anna bemutatása előtt egy rövid részletet hallhattunk a szerző Senki madara c. meséjéből, majd a kolozsvári örökségről és a nyelv szentségéről esett szó. Az írás folyamatát gyötrelmesnek nevezte Szabó T. Anna, hacsak nem gyermekversről van szó, mert azt „játékból ír az ember”. A költőkre a szorongás jellemző – fogalmazott – mert „a vers mögött mindig ott állsz te is. Amíg magadnak írsz, addig biztonságban vagy. Az írás nem kedves dolog, az írás fájdalmas dolog. Ahhoz, hogy valami létrejöjjön, ahhoz gyötrelem kell.”

Szabó T. Anna nem érkezett üres kézzel, magával hozta azoknak a szerzőknek a köteteit, akik nagy hatást gyakoroltak rá. Így vele volt Nemes Nagy Ágnes 1995-ös verseskötete, Frida Kahlo kéziratos műve, melyet vendégünk maga fordított, de a tragikus sorsú Szilágyi Domokos egy kötete is. Szabó T. Anna úgy mesél, hogy közben árad belőle a vers. Hol egy Nemes Nagy szöveget idéz, hol Weöres pajkossága bújik elő, majd mikor az erdélyi múlt feldolgozásáról esik szó, akkor Szilágyi Domokos Bartók Amerikában c. versét szavalja. Arra a kérdésre, hogy írónak vagy költőnek tartja inkább magát, egyértelmű a válasz: Szabó T. Anna költő. „A nyelv működése, etimológiája sokkal érdekesebb, mint a sztori.” Amikor pedig a női írók, nőírók, írónők kerülnek szóba, akkor Nemes Naggyal érvel, aki azt mondja, hogy az írás nem kedves dolog. Az író író. Példának megemlíti a 19. század közepén élt, irodalmi szalont működtető Wohl-nővéreket, akik az egész életüket az írásnak és a műfordításnak szentelték. Természetesen szó esett a kötelező olvasmányokról is, arról, hogy az olvasás örömforrás legyen, vagyis tét nélkül kell olvasni. Ő maga lassan olvas, mert figyel a nyelvre, a történetre, szinte lefordítja azt. Szívesen olvasnak fel egymásnak férjével, Dragomán Györggyel, mert az igazán jól eső kikapcsolódás. Szabó T. Anna végül úgy fogalmazott: „Ha kétségbe vagytok esve, gondoljatok Kosztolányira, Radnótira.” Számunkra Anna egy csoda, egy tünemény, egy csupa szív lélek, akinek társaságában nagyon jó volt lenni. A beszélgetést Fülöp Katalin tanárnő szervezte.