Beszámoló a nyári kórustáborról

Valósággal hömpölygött az embertömeg a Déli pályaudvaron. A kórus egy jobbfajta osztálykiránduló csoport benyomását keltve várta a későt. A késő megérkezett. A karvezető (tudniillik Zsóka tanárnő – A. Sz. Sz. R.) megadta a jelet, és már indult is a bagázs a mozdony irányába.

Amely ifjakban még maradt valami lovagias virtus, délcegen fölpenderítették a leányok bőröndjeit a vonatra, majd bevágtattak a vagon belsejébe, lefoglaltak egy négyes helyet a haveroknak, elő a Pringles csipszet! A vonat el se indult, de már röpködtek a levegőben a jobbnál jobb történetek az általunk elfoglalt vagon minden irányából tanárokról és diákokról, tanároktól és diákoktól.

A vonat megérkezése után hordánk megindult a szállás felé, mindenki bemutathatta elegáns bőröndkezelési technikáit, nekünk a személyes kedvencünk a lépcsőn ledöcögős volt. De az élelmesebb kórustagokat csak egy kérdés foglalkoztatta: „Kivel leszek egy szobában?”

Birtokba vettük a próbatermet, a tábor megnyittatott. Sor került a jelenlévők bemutatkozására, de a tapsvihar és az alapzaj minden szót elnyomott. Micsoda hangulat! Valóban, a lényeg az, hogy itt vagyunk, éneklünk és örülünk (tök mindegy, hogy ki milyen hangszeren játszott régen vagy éppen mi az aktuális hobbija). A vacsora atmoszférája príma volt, a kórus egy-két muzikális növendéke megpróbált behangolni két poharat és egy petpalackot, kevés sikerrel.

Attól még, hogy Keszthelyen van a tábor, a nevéből adódik, hogy itt a kóruséneklésé a főszerep, és nem mondjuk a fürdésé. Az olvasó most minden bizonnyal azt hiszi, hogy ez egy rossz poén volt, de megnyugtatásul közöljük, hogy akadt olyan résztvevő, akinek valahogy nem fért a fejébe, hogy a kórustábor zömét kóruspróbák teszik ki.

A nap ébresztővel kezdődik. A hajókürt módjára megszólaló melodika (vágod, a zongora, amit fújni kell), a tompa dob és gitárakkordok fenséges harmóniája. A kijelölt emberek megismerkednek a műbeles virslivel, vagy rántottát csinálnak ipari mennyiségben, vagy egyszerűen csak megússzák egy szendvicskészítéssel.

A próbateremben bemelegítünk, egy kis gyors átmozgató gimnasztikagyakorlat után megyünk együtt medvét vadászni, Józsival gombgyárban dolgozunk, vagy közös ordibáló gyakorlaton veszünk részt (kórusosok bizonyára ismerik az U, alele… kezdetűt). Emiatt indul emelkedett hangulatban a próba. A beéneklés után rátérünk a darabokra. A dolog általában úgy működik, hogyha épp nem a te szólamoddal próbál a tanárnő, akkor nem hivatalosan kicsit lehet sutyorogni a szomszéddal vagy snapchat-háborúzni a terem másik végében ülőkkel, de a tábor vége felé már többen fordítják ezt az időt relaxálásra. Egy fontos betoldást itt engedjen meg az olvasó: köszönjük az első táborozóknak, hogy a próbák színvonala, valamint íratlan szabályai tekintetében is parádésan “vették a lapot”. A fentebb leírtak zajlanak ebédig, közte 15 perces szünetekkel. A szünet hosszának megítélésében a közösség nem egységes. Zsóka tanárnő szerint sok, a kórus szerint kevés.

Ebéd után szabadprogram. Aki rontani akarja a hangját, az a szökőkútban fürdőzik vagy fagyizik (például az utcázás során szerzett pénzből), aki pedig javítani szeretné, az a torokcukorka hatására van utalva.

A délutáni próbán ugyanazok a játékszabályok érvényesek, mint a délelőttin.

Indulunk strandolni. A kórus kifinomultabb tagjai áthaladva Keszthely patinás belvárosán tévémaci remixet és egyéb darabokat szólaltatnak meg, egy batár nagy hangszóróból. Szinte pontban 19:00-ra érkezünk a strandra. Ennek az az egyszerű oka van, hogy akkor ingyenes, és még a napkrémet is megspóroljuk. Óriási frizbimeccsek veszik kezdetüket, a víz pedig tökéletes. Főleg a talaj szuper, de azért nyomatékosan felszólítunk mindenkit, hogy következő alkalommal hozzon vízicipőt.

A táborban többször kimentünk utcázni, ahol sikerünk változó volt, de legalább Keszthely békésen üdülő látogatóinak is előadtuk énekeinket. Esti programként időnként csináltunk táncházat, ahol magyar, sváb és diszkó táncokat ismerhettünk meg.

A koncert családias hangulatban telt. Sok szülő és hozzátartozó volt kíváncsi ránk és az elvégzett munkánk eredményére. A templomi éneklés után meghitt búcsút vettünk egymástól, a tábor népe mindenféle járművel hazasereglett.

Útközben mindenkinek volt alkalma értékelni az elmúlt egy hetet. Akik először voltak, kivétel nélkül úgy érzik, hogy ez volt az eddigi legjobb kórustáboruk, de úgy tudjuk, hogy a repetázók közül is sokan gondolják ezt. Egy kicsi, de annál bátrabb csoport a vonatozás mellett döntött. Székesfehérvárig minden zökkenőmentes volt, de utána leszállítottak mindenkit a vonatról, kerülőúton, két átszállással sikerült visszajutni történetünk kiindulópontjára, több óra késéssel. Hogy az ismert humoristát idézzem, akit egy hasonló eset ihletett:

„Nem szeretlek MÁV,
Elmúlt már a love.”

Írta: A szólam szerény referenciahangja