Beszámoló a darmstadti cserediákok őszi látogatásáról

Hétfőn (okt. 6-án) 20:30-kor fogadtuk a német vendégeket a Keleti pályaudvaron. Már mindenki izgatottan várta őket, egy lánynak még az iPhone-ja is leesett a nagy ugrálások közepette, mikor befutott a vonat. Amikor leszálltak, mindenki őrülten rohant a cserediákjához és valaki kissé megszeppenve fogadta új lakótársát, valaki pedig úgy, mintha már 2 éve ismerné vendégét.

Ezek után minden család elindult újdonsült „gyerekével” haza. Másnap reggel mindenki kómásan és fáradtan ment be a suliba. Német vendégeink már reggel megismerkedhettek a magyar tömegközlekedéssel vagy éppen a csúcsforgalommal. Az iskolában 8:00-kor találkoztunk az aulában, mindenki mosolyogva, nevetve ecsetelte társainak az előző estét. 8:15-kor tanáraink köszöntötték vendégeinket, majd a német diákok tanárai is szóltak pár szót. Ezek után bemutattuk iskolánkat és két csoportban bejártunk minden folyosót, majd benéztünk osztályainkhoz is. (Nem azért, hogy felvágjunk, mert nekünk nincs éppen fizika vagy matek óránk).

Később a könyvtárban beszéltek tanáraink a csoportmunkákról, ismerkedtünk egymással és végül belekezdtünk a projekttémák előkészítésébe. Ez kb. 9:00-tól 11:30-ig tartott. 12:00-kor indultunk a Parlamentbe. Új barátaink ekkor is szembesülhettek a jól megtömött buszokkal. Szinte minden sarkon meg kellett állnunk, hogy sétálás közben csinálhassanak egy selfie-t vagy egy csoportképet. Vendégeink élvezettel hallgatták a Parlamentben idegenvezetőnket és mindent lefotóztak, amit csak lehetett. A parlamentlátogatás után megnéztük a Holocaust-emlékművet és kisebb csoportokban beszélgetve sétálgattunk a Duna parton. 14:00-tól 16:00-ig bejártuk a Budai várat, a Mátyás templomba is bementünk, majd tettünk egy sétát a Citadellánál. Ezek után szabadidőnk volt, mindenki kisebb csoportokban megmutatta Budapestet. Nagyon tetszett vendégeinknek a város, rengeteg képet csináltak és állandóan nevettek. Este mindenki a családdal vagy barátokkal volt.

A szerdai napot Kovácsik Antal tanár úrral kezdtük (természetesen németül). Ismételtünk egy kicsit töriből. A második órában dolgozhattunk a projekteken kis csapatokban, majd bringóhintóztunk egyet a Margitszigeten. Mindenki nagyon élvezte és sikerült épségben visszavinnünk a bicikliket is, legalábbis azt hiszem.

Délután csavarogtunk a városban, szabad foglalkozás volt. Este programokat szerveztünk a darmstadtiaknak. Csütörtökön 7:30-kor találkoztunk a sulinál és elindultunk a Balatonra. Megnézhettük Balatonfüredet, áthajóztunk Tihanyba, ahol az apátság mellett a csodás őszi Balatonban is gyönyörködhettünk, majd kaptunk egy órányi szabadidőt.

3 német még a Balatonban is fürdött, mielőtt elindultunk Veszprémbe. Azt mesélték, hogy nagyon frissítő volt a víz.

Veszprémben is sok érdekességet láttunk, jó hangulata volt a városnak.

Hazafelé sokan elaludtak a buszban a sűrű program után. Cserediákjainknak nagyon tetszett Balaton és környéke és még sokáig maradtak volna. Délután értünk haza, mindenki a baráti társaságokkal töltötte még az estét.

Pénteken kisebb lámpalázzal indultunk neki az iskolának, mert eljött a projektmunkák bemutatásának ideje. Az idei feladat, egy reklámfilm készítése volt, a csere-programmal kapcsolatban. A filmeket a 9.c és 10.c németes csoportjának tanulói nézték meg. A reklámok hihetetlen jól sikerültek, de akadtak kisebb technikai problémák is. Ezután nekünk az iskolában kellett maradnunk és próbáltunk visszarázódni az iskolai életbe, míg a darmstadtiak egy Stadralley-n vettek részt. Iskola után a Vörösmarty téren volt találkozó. Hihetetlenül tetszett nekik a pesti belváros, a közös shoppingolás és lenyűgözte őket az esti fényáradat. Az est lezárásaként egy pizzázóban vacsoráztunk. Szombaton a Normafához mentünk, ahol egy osztálytársunk, Balázs szervezésében Geocatching-ben volt részünk. Ebédidő környékén piknikeztünk. Mindenki hozott valami finomságot. 🙂 A vasárnap a családi program napja volt. Minden család a saját életéből mutatott egy szeletet. Mi egy reggeli tenisz után lenéztünk a Gellért hegyről a gyönyörű Budapestre.

Nagy szerencsénk volt az időjárással, ezért a vasárnap esti hajókázás óriási élményt adott. És eljött a legkevésbé várt búcsú pillanata. A társaság olyan jól összeszokott, hogy úgy búcsúzkodtunk, mintha ezer éve ismernénk egymást és már az áprilisi kiutazásról beszélgettünk. 🙂

Bánki Lilla és Veress Csenge