Diáktanács-tábor 2020-ban is

Egy héttel a küldöttgyűlés után, február 22. és 24. között került sor a már hagyományos DT-táborra. A tábor résztvevőinek tapasztalatait Horváth Ábel, a diákönkormányzat kommunikációs ügyekért felelős, újonnan megválasztott alelnöke foglalta össze.

Egy héttel a Küldöttgyűlés után, február 21. és 23. között tartottuk a DT-tábort. A hagyományainkhoz híven Vácott, a Piarista Gimnázium kollégiumában került megrendezésre a tábor. Kísérőtanárunk Kámán Veronika tanárnő és Csányi Levente tanár úr volt. Pénteken délután indultunk, így az első napon az alapok megbeszélésén kívül megbeszélésre már nem nagyon volt időnk, de annál több időnk maradt szabadidős programokra: nyugodt beszélgetések és mindenféle csapatépítő játékok mellett szerencsére rendelkezésünkre állt egy tornacsarnok, ahol változatos sporttevékenységekkel üthettük el az időt, kosárlabdáztunk, fociztunk, kézilabdáztunk. Lefekvés előtt még mindenkinek volt ideje megbeszélni a többiekkel a héten történteket.

Elérkezett a szombati nap. Ezt a napot a munkának szenteltük. Akadt is feladat bőven: először is meg kellett beszélnünk a küldöttgyűlés tapasztalatait. Szerencsére már az újonnan választott elnökségi tagokkal dolgozhattunk, így ők is minél hamarabb beletanulhatnak pozíciójukba. Új elnökünk, Pogány Balázs segítségével átnéztük a Diákönkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatát, hogy minden DT-s tisztában legyen ezzel. Ötleteltünk a Kapcsolda szervezésével kapcsolatban is, felosztottuk egymás között a különböző programok szervezését. Elkezdtünk ötletelni az Árpád Napokkal kapcsolatban is, átnéztük az előadók listáját. Nagyon érdekes előadások voltak terítéken, nagyon sajnálom, hogy a rendkívüli helyzet miatt el kellett halasztanunk a programot.

Természetesen nem csak a munkáról szólt a szombati nap. Délután volt egy pár óra szabadidőnk, amikor is lehetőségünk volt megnézni Vác városát, de a kollégiumban is eltölthettük az időt. Sokan választották az előbbi lehetőséget, szerintem nagyon élvezték a sétát a városban, de azoknak is el tudták foglalni magukat, akik a kollégiumban maradtak. Ők fociztak, kézilabdáztak a tornacsarnokban. Az estét ugyanúgy, mint az előző napon, sportolással és csapatépítő játékokkal töltöttük.

Vasárnap reggel az a pár óra, amit a táborban töltöttünk, gyorsan eltelt a pakolással. Végül még dél körül elindultunk, hogy a vasárnap délutánt már mindenki otthon tölthesse.

Szerintem egy nagyon jó hangulatú, ugyanakkor hatékony DT-tábort tudhatunk magunk mögött. Nagyon sajnálom, hogy e rendkívüli félévben, amelyben le kell mondanunk a közös iskolai programokról, a munkánk már aligha fog megmutatkozni, de biztos vagyok benne, hogy a következő években fel tudjuk majd használni az idei terveinket.

Horváth Ábel, 10. b