!! Elmarad a Gombár !!

Mikor az osztályunk év elején először hallott a Gombárról, vegyes érzelmekkel fogadta a hírt: elő KELL adni egy színdarabot az év végén. Voltak, akik már testvéreiktől korábban tudtak róla, és alig várták, hogy előadhassák a produkciójukat, de voltak, akik egyáltalán nem akartak fellépni, vagy nem mertek kiállni a nagyközönség elé. Ősszel mentünk el a Mario és a varázsló című színházi előadásra, azzal a céllal, hogy megnézzük, ez a darab jó lenne-e az osztályunk számára. Miután véget ért az előadás, valamennyien rábólintottunk, és fellelkesültünk annak tudatában, hogy már megvan, mit fogunk bemutatni. A történet nagyon sok karaktert tartalmaz, így mindenki tudott azonosulni valakivel. Ez nagy segítség volt azoknak, akiknek több bátorság kell a színpadra álláshoz.

Miután kiválasztottuk a szereplőket, megkezdődött a szövegtanulás, s ezzel párhuzamosan a díszletek készítése. Rengeteg munkát fektettünk a plakát és a meghívók megtervezésébe is.  A próbák megkezdésével mindenki egyre jobban belerázódott a szerepébe, és időben megtanulta a szövegét. Jó volt látni, ahogyan összeáll a darab, és ahogy megformáljuk az eredeti produkció saját nyelvünkre fordított másolatát. A próbákon sokat nevettünk, jókedvűen mentünk le az A45-be minden kedd délutánon. Egyre több kellék, izgulás és baki. Ez jellemezte az utolsó néhány próbát. Tudtuk, hogy nagyon össze kell szednünk magunkat, koncentrálnunk kell, hogy a fellépés tökéletes legyen. Még a bejárópróbánkat megtartottuk a Vidám Színpadon, s úgy mentünk haza, hogy már csak a főpróbánk maradt hátra, majd egy hét múlva előadás.

Aztán másnap érkezett a hír, hogy a járvány miatt kialakult helyzetben a Gombár-bemutató törlésre, vagy legalábbis halasztásra kerül. Kémiaórán történt, valaki elkiáltotta magát: „Elmarad a Gombár!” Lehetett már sejteni, de senki sem gondolt bele, hogy ez valóban megtörténhet. A következő harminc perc megszűnt kémiaóra lenni. Mindenki arról beszélt, hogy ez most igaz-e, hogy milyen kár, vagy arról, hogy az élet igazságtalan. Egyszóval közfelháborodást keltett a hír. Ennyi munka és készülődés után a csúcs előtt váratlanul falba ütközni nagyon rossz érzés volt. Szidtunk mindent és mindenkit, akit felelősnek lehet tekinteni azért, hogy elvesztettük árpádos gólyaévünk egyik, ha nem a legfontosabb eseményét. A próbák végére az egész osztály megszerette a darabot, sokat fejlődött a beszédkészségünk, előadásmódunk. Meg szerettük volna mutatni, mibe fektettünk ennyi időt és energiát. Természetesen csalódottak vagyunk, ilyesmire senki nem számított.

Azonban reménykedünk benne, hogy amint újra járhatunk iskolába, és lehetőség nyílik egy ilyen rendezvény megtartására, az iskola újra megszervezi és pótolja az elmaradhatatlant. Jó lenne ősszel egy rendhagyó Gombár-előadást tartani, vagy legalább felvenni videóra, és elmondani, hogy mi csak azért is megcsináltuk! Egy biztos, amíg elő nem adjuk a darabot, a szöveget nem felejtjük el.

A cikk szerzője Dovala Dominik (9.d), aki a darabban Dottore szerepét játssza.

Dovala Dominik – Dottore