Erdélyi vendégeink voltak

2014. november 12-16.
Először tavaly májusban vetődött fel az ötlet, hogy osztályunk csereprogramban vegyen részt. Az ötletet hamar tettek követték, és az osztály a megnyert pályázat (Határtalanul csereprogram) segítségével elkezdhette a végeláthatatlannak tűnő szervezést. Aztán egyszer csak november lett, és ráeszméltünk, hogy hamarosan fogadóosztály leszünk.  Akik úgy döntöttek, hogy saját otthonukban szállásolnak el cserediákot, azok levelezni kezdtek, felvették a kapcsolatot vendégükkel.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum tizedikes osztályának érkezése egy szerdai napra esett. Az egész nap az előkészületekről szólt, hidegtálakat készítettünk, terítettünk, és persze borzasztóan izgultunk. Az aula valóságos „svédasztalos” étteremmé alakult. Aztán eljött az izgalmas pillanat, megérkeztek a régóta várt (és a hosszú utazástól kimerült) vendégeink. Gyors bemutatkozások után a tanárnők leültették a két párhuzamos asztalsorhoz a két osztályt, és indulhatott a gyors ismerkedés. Hirtelen hatalmas hangzavar lett, mindenki nagyon lelkes és érdeklődő volt. A “párcserék” körülbelül két perc alatt megtörténtek, így mindenki tudott beszélgetni mindenkivel. A kör hamar véget ért. A közös beszélgetések a vacsora közben folytatódtak, és mindenki nagyon várta a másnapot, hogy alaposabban megismerhessük egymást.

Csütörtök reggel a két osztály együtt kezdett a tornateremben, ahol megtanultuk a közös táncot, amit “flashmob” keretében adtunk elő Budapest sok pontján, gyakran a turisták örömére… A tánc után a két osztály felvonult a könyvtárba, hogy részt vegyünk a közös irodalom- és történelemórán. Az irodalomórán csapatokba rendeződtünk – természetesen pestiek-erdélyiek vegyesen – aztán fejtörőket és feladatokat kellett közösen megoldanunk. A töri is rendhagyó volt, közösen oldottunk meg feladatsorokat. Aztán a csapat több részre bomlott, és a vendégek megnézték, miként tanuljuk mi itt az Árpádban a matekot és az angolt, illetve a választott második nyelvet. Nagyon jól szórakoztunk, érdekeseket tudtunk meg vendégeink iskolájáról is. Az ötödik óra után kezdődött a magyar nyelv napja alkalmából rendezett műsor. Az erdélyi diákok csodás közös dalukkal, remekül elszavalt, elgondolkodtató verseikkel emelték a műsor színvonalát. A gyors, közös ebéd után az osztály ellátogatott a Parlamentbe, majd ismét csapatok alakultak. Egy trükkös, nehéz feladatot kaptunk: fotó alapján kellett felismerni épületeket, illetve meg is kellett keresni azokat. A hosszú program után fáradtan, de új élményekkel tért vissza a csapat.

Pénteken a Hűvösvölgyben és környékén kirándultunk, megnéztük Budapest legmagasabb pontját (János-hegy, Erzsébet-kilátó). Szerencsére az idő is kedvezett nekünk, a reggeli borús ködből szép napsütés lett. A busz a Normafánál vett fel minket, ahonnan rövid „buszos városnézés” után meg is érkeztünk a Budai várba. Az ebéd és az elmaradhatatlan közös tánc után a már megszokott csapatokba rendeződtünk, és újabb feladatsort oldottunk meg közösen a vár felfedezése közben. Mire végeztünk, beesteledett, így az aznapi közös program véget ért. A várban szerintem az itteniek közül mindenki járt már, de Budapest esti szépségét nem lehet elégszer megcsodálni.

Szombaton ismét korán keltünk, hogy időben odaérjünk a suli elé, ahol a busz márt várt ránk. Visegrád felé vettük az irányt, megnéztük a Fellegvárat, megcsodáltuk a Dunakanyarra nyíló kilátást. Még továbbindulás előtt eltáncoltuk a kis koreográfiát, ami egy várban ugyan nehezen kivitelezhető, de megoldottuk. Utána a társaság nagy örömére bobozás következett a visegrádi bobpályán. Nagyon jól szórakoztunk, sokan éltek a lehetőséggel, és mentek második, sőt harmadik menetet is. Rövid buszozás után megérkezünk Mátyás király egykori kastélyába, ahol igencsak “rendhagyó” idegenvezetésben volt részünk. A busz ezután Szentendrére vitt minket, ahol kaptunk egy óra szabad programot, mindenki nagy örömére. Ám a nap itt még távolról sem ért véget, ugyanis igazi nagy, közös búcsúvacsorával koronáztuk meg ezt a fárasztó, ám élményekkel teli napot.

Vasárnap reggel eljött végső búcsú ideje, az iskola elől indult haza vendégeink busza.

Szerintem összességében elmondható, hogy nagyon jó ötlet volt a csereprogram (köszönet a jó ötletért Áginak), szuper lett a közös tánc (Panka és Lili érdeme), rengeteg új élménnyel gazdagodtunk, egyéni- és osztályszinten is, ebben biztos vagyok. Az erdélyi diákok látogatása rámutatott, hogy a sok különbség ellenére mégis nagyon egyformák vagyunk. A szervezés valóban rengeteg munkát igényelt, szerintem büszkék lehetünk magunkra, a 10.a osztályra és persze a kísérő tanárainkra. Köszönjük az élményt, és izgatottan várjuk a májust, amikor osztályunk fog vendégeskedni Erdélyben.

 Kriston Lili (10.a)