Az irodalom ellenségei és Párducpompa

A Margó Irodalmi Fesztivál keretén belül a Károlyi kertben “Szív Ernővel” is találkozhattunk, legújabb tárcakötete, Az irodalom ellenségei kapcsán. De hogy kicsoda Szív Ernő? Hát olyan Ő, mint Csokonai Lili vagy Sárbogárdi Jolán, akiket tudunk, ismerünk, ám mégsem látjuk őket. Darvasi László napi kapcsolatban van Szív Ernővel, jól ismeri, bármit mondhat róla, Ő megbocsát. Igaz néha odaszúr… 1992. január óta publikál a Délmagyarországban, épp a mai napon is megjelent egy tárcája, “asszem Könyvhét címmel” – mondja Darvasi. Szív a világot számba veszi, kolonizálja, birtokolni akarja, az írás tárgyává teszi. Különben Szív Ernő költőként kezdte, majd aztán hírlapíróvá lett. De a költői én ott maradt, és néha radikálisan előtör belőle. Szív Ernő különlegessége, hogy egy napon, sőt ugyanabban a városban született Darvasi Lászlóval. S aztán mindketten hírlapíróvá lettek: tárcákat írnak. Olyanná váltak, mint Bacher Iván volt vagy mint mostanában Kácsor Zsolt az. Darvasi Lászlótól azt is megtudtuk, hogy Szív Ernő a nyugatos hagyományt viszi tovább, Karinthy, Kosztolányi szellemét idézi. De új kötetében – Az irodalom ellenségei – megidézi Adyt, Hamletet, a groteszk kapcsán Örkényt is. “Isten nekem nem kell, mert mit kezd a hógolyó a téllel?”- vallja. Lovas Rozi és Tasnádi Bence tolmácsolásában hallhattuk a Történelmi ellenőrző, A tárca és A Legionella-füzet c. írások részleteit. Megidéződik itt mindenki, aki számít: Fekete – Szív Ernő állandó visszatérő alakja -, Baka Pista és Péter…“aki akkor fordult végleg a falnak, egy csütörtökön, délután talán, július közepén” (E.P.). S mi a tárca: “Miatta régen kihűlt a reggeli kávé.” Olvassunk Szív Ernőt, ezt a derűs keserűséggel megáldott hírlap-, azaz tárcaírót! És ha szerencsénk van, akkor novemberben az Árpádba is ellátogat 😉

Szintén a Könyvhétre jelent meg Tóth Krisztina Párducpompa c. ötven tárcát tartalmazó kötete. Ezek leginkább kétségbe esett írások, melyek hol E/1., hol pedig E/3. személyben szólnak az olvasókhoz. Olykor maga a szerző is megjelenik a történetekben, pl. egy Vonalkód. c. kötetet dedikál, vagy épp felolvasó esten vesz részt. Arra a kérdésre, hogy hogy lesz egy mondatból vagy egy szituációból tárca, arra az írónő azt felelte, hogy előbb feljegyzi a kis fekete füzetébe, majd magában érleli. Felcsippent egy mondatot, az elegendő ahhoz, hogy ne kelljen jellemezni a figurát. Nem szabad indulatból írni, mert az nem biztos, hogy jót tesz a szövegnek. S hogy meddig kell várni a történet megírásával? A Verset állva c. tárcára három évet várt, míg a szöveg megszületett. Tóth Krisztina célja nem más, mint, hogy megmutasson valamit, amiben élünk. Az olvasót a ráismerés örömével ajándékozza meg itt, Budapesten.

A nyári Margó Irodalmi Fesztivál a 30Y zenekar koncertjével zárult.