John Galsworthy: A Forsyte Saga

Babits Mihály szerint “Alig képzelhető író Galsworthynál, egyformább, megbízhatóbb, meglepetéseket kizáróbb nívójú.”

A Forsyte Saga 1906 és 1921 között készült, s a viktoriánus Anglia középosztályának kritikáját adja. A szerző hűen követi a családregény műfaját: egy család több generáción átívelő történetét olvashatjuk. Ebben a jellegzetesen polgári műfajban a feltörekvés, a konszolidáció és a hanyatlás korszakai követik egymást.

John Galsworthy realista módon szemléli a századforduló angol társadalmát. A Forsyte-ok életeleme a pénz, a vagyon, minden pillanatukat meghatározza a birtoklási vágy. Érzelmeiket elrejtik, mert attól tartanak, ha érzéseiket kimutatják, a vesztükbe rohannak. Vagyonukat már képtelenek gyarapítani, ezért foggal-körömmel ragaszkodnak minden meglévő pennyhez. Különös szerepet töltenek be az életükben a szép és finom tárgyak: a festmények, porcelánok, de csupán egy kecses tárgynak vélik a nőt is. Az író keveset beszélteti hőseit, sokkal jelentősebbek a ki nem mondott szavak, gesztusok, az ibolyaillat, egy elkapott pillantás, mint bármilyen párbeszéd. A cselekmény 1886-ban indul az öreg Jolyon házában, és elvezet a búr háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos ágyához. Majd az első világháború utáni nemzedék lép színre, és a nyughatatlan Fleur házasságának története már egy másik Anglia jellemző vonásait tünteti fel. John Galsworthy, akinek regényét Szobotka Tibor és Szabó Magda fordításában olvashatjuk, 1932-ben kapott irodalmi Nobel-díjat.