Idén Balatonfüredre utaztak a Kúnné Kocsis Erzsébet tanárnő által vezetett kiskórus tagjai egy tanév végi tanítási napon. Fél nyolckor indult a vonat a Déli pályaudvarról. Már az út is nagy élmény volt, fantasztikus látvány nyújtott a Balaton tükre.
Leszállás után elindultunk a kikötőbe. Maradt egy kis időnk a sétahajó indulásáig, amit aranyos hattyúk és kacsák etetésével töltöttünk a stégnél.
A sétahajón voltak, akik a fedélzeten utaztak, a zászlónál. Ott ugyan fújt a szél, de remek látvány tárult elénk. Láttuk a távolban Tihanyt, és a hangulatot fokozta a körülöttünk hullámzó türkizkék víz, és a Balaton illata is.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy a hegyek és a part ködbe burkolózott, a levegő lehűlt, az ég besötétedett, majd végül az eső is cseperegni kezdett. Ennek sem sikerült azonban elűznie a jókedvünket. Nekem kifejezetten jólesett egy kicsit megázni, nem tudom, ki hogy van ezzel…
A hajónk kikötött. Mikor ismét szárazföldet éreztünk a talpunk alatt, lesétáltunk a strandra, ahol a bátrabbak, legalábbis akik hoztak fürdőruhát, beugorhattak a hullámok közé lubickolni, de voltak, akik inkább meglátogatták a közeli lángosozót, és olyanok is, akik csak szárítgatták magukat az újra hét ágra sütő napon.
Később lehetőség nyílt Kovácsik Antal tanár úrral meglátogatni a vitorlás múzeumot, ahol kötöttünk akasztófa csomót és tehettünk egy próbát a viharszimulátorral is.
A vonaton összegyűltünk egy kocsiba, hogy közösen énekeljünk a kóruson tanult dalok közül a kedvenceinket. Még gitárkíséretet is kaptunk hozzá. Remélem, a többiek is olyan jól érezték magukat, mint én. Azt gondolom, ez a kirándulás remek alkalom volt arra, hogy összekovácsoljon minket, azon túl, hogy csodás program is.
Palotás Rebeka (7.a)