Óbudai Árpád Gimnázium Óbudai Árpád Gimnázium
Egészségnapok
Szakkörök
Erdei iskolák
Erdei iskolák
Az árpádos erdei iskolák története 1998-ig nyúlik vissza. Habár ez a tizennégy évvel ezelőtti esemény nem tartozik iskolánk utóbbi tíz évének történetéhez, azonban hagyományt teremtett az Árpádban, és azóta is évente több osztály életét színesíti, gazdagítja.
1998-ban indult neki először az akkori 9. C osztály természettudományi csoportja és a 9. B osztály „jobbik fizikus” csoportja a Bükk rengetegének, hogy eltöltsön egy hetet mintegy jutalomképpen „a „természet lágy ölén”, elmélyedve a terepmunka rejtelmeiben, belekóstolva abba a különleges élménybe, amit a természetben végzett megfigyelés, mérés, a tartalommal megtöltött túrázás és a tapasztalatok minél pontosabb dokumentálása jelent. A csoport vezetője és a két ötletgazda Kovácsné Keszléri Erzsébet, a természettudományi tagozatosok kémiatanára, és Vankó Péter, a matekosok fizikatanára volt. Csatlakozott hozzánk Buncsák Piroska tanárnő is, aki a „kultúrprogramok” összeállítását és megvalósítását vállalta magára.
A helyszín az Egertől kb. húsz kilométerre található Várkút turistaháza volt, amelyet Gyimesi igazgató úr is csak némi tévelygés után talált meg, amikor a harmadik nap tájékán látogatóba érkezett hozzánk. A tábori felszerelés egy segítőkész szülő autójában érkezett: mikroszkópok és egyéb, biológiai megfigyelésekhez használható eszközök, határozók, a fizikai mérések segédeszközei, távcső, tájfutótérképek, több napra elegendő hidegélelem stb.
Az új kaland tanárt s diákot egyaránt felvillanyozott. Nem volt kérdés, hogy lehet-e szakadó esőben lejtőmeredekséget mérni, hogy első alkalommal is megtaláljuk-e az utat az akadályversenyen egy addig még sosem használt tájfutótérkép alapján az erdő rengetegében, meg merjünk-e fogni egy erdei tóból kifogott vízisiklót, nekiinduljunk-e az éjszakai túrának a koromfekete sűrűben, másnap pedig megszámoljuk-e a kijelölt „kvadrátban” található összes fűszálat, meghatározzuk-e pontos fajukat, és lerajzoljuk-e pontosan e négyzet növényzeti térképét, begyűjtsünk és megvizsgáljunk-e mindent, ami „él és mozog”. A válasz természetesen minden esetben „Hát persze!” lett volna, ha egyáltalán megfordultak volna a fejünkben ezek a gondolatok. A minden esti kullancsvadászat- és eltávolítás sem maradt el, ami – megfejthetetlen módon – senkinek nem vette el a kedvét a másnapi természetjárástól.
Azóta persze „sok víz lefolyt a Dunán”, és sok pad kopott el az Árpádban, azonban nem telik el tanév erdei iskola nélkül. Később az erdei iskola szervezését Sziliné Dienes Irén tanárnő és Nagy Attila tanár úr végezte. A helyszín is megváltozott, a Zemplénben lévő Pusztafalu lett a törzshelyünk a füzéri vár lábainál. Egy egész házat birtokolunk ilyenkor nagy ebédlővel, ahol az előadások és a gyakorlatok folynak.
A program nagyon gazdag, mert izgalmas meghódítandó objektumok vannak. Emlékezetes, ahogy a harmadik napon egy diákunk siránkozott: „Miért van itt minden ilyen magasan?” Valóban, a Nagy-Milíc meghódítása nagy kihívás. Aztán jön még a füzéri vár, majd a regéci vár, a Sólyom-bérc andezitsziklái, sőt a Megyer-hegyen lévő tengerszemért is mászni kell. Természetesen Sárospatak és Sátoraljaújhely szépségeit is megnézzük. Legújabb szórakozásunk pedig az, hogy utazunk az ország leghosszabb libegőjével.
Velünk tölt egy napot a Zempléni Tájvédelmi Körzet munkatársa, ő vezeti a botanikai-zoológiai túrát. Külön aranybányászunk van, aki Telkibányán beviszi a gyerekeket az egykori táróba. Utazunk a kisvasúttal a Kemence-patak völgyében egy egész struccpáfrány-erdőben. Engedélyt kaptunk a perlitbánya megtekintésére is Pálházán, sőt időnként még a robbantást is elcsípjük. Velünk van a csillagászati távcső, így esténként csillagokat lesünk. Hozunk magunkkal víz- és talajvizsgáló koffereket és mikroszkópokat.
A munka négy fős csapatokban zajlik, de mindenki készít egy kiselőadást is a Zemplénről.
A záró tábortüzet általában elmossa az eső.
Ennyi tevékenység csak nagyon ügyesen szervezve fér bele az egy hétbe, de megéri vállalni a feszített tempót, mert az élmény egy életre szól.
Kovácsné Keszléri Erzsébet, Sziliné Dienes Irén
Az írást a Tíz év könyve – képek az Árpád Gimnázium életéből (2002-2012) című kiadványból vettük át.
Földrajzos klub
Földrajzos klub
Az Óbudai Árpád Gimnázium gazdag földrajzi programkínálatának egyik legnépszerűbb alkalma a földrajzos klub. Havi egy péntek délután, a tanítás után az iskola egyik diákja vagy tanára tart színvonalas képes élménybeszámolót távoli tájakra tett utazásáról. Hogy ne csak a szellemiek terén jelentsen élményt a program, a közönséget Szili tanárnő teával és ropogtatnivalóval várja. A 2013-ban indult programsorozaton az érdeklődők már „ellátogathattak” Kirgizisztántól Bahreinen és Indián át egészen Kínáig. Az utazás 2015-ben is folytatódik!
2013/14-es előadások:
Kriston Lili (9. A) – Alpok
Pápai Éva tanárnő – Bahrein
Nagy Dániel (11. A) – Kirgizisztán
Nánay Mihály tanár úr – Kína
Lienhardt Krisztina tanárnő – India I.
Gergely Jánosné tanárnő – India II.