Óbudai Árpád Gimnázium Óbudai Árpád Gimnázium
Az elmúlt 10 évben a síszünetek nagy részét Altaussee-ban, Ausztriában töltöttük. Bécsen és a hegyeken át vezető 520 km utat kb. 6 óra alatt tesszük meg. Varázslatos világba csöppenünk, mikor ideérünk. A síterep 800-1800 méteres magasságban van. A sípályák hossza 29 km, hét felvonóval bolyonghatunk. Hihetetlen mennyiségű hó tud felhalmozódni itt a hegyek között. Volt olyan év, hogy a helybeliek a tetőn állva lapátolták le a havat, hogy ne szakadjanak be a háztetők. Igaz, volt olyan év is, hogy legelőnek inkább beillett a sípálya, olyan meleg volt. Volt olyan, hogy a lavina söpörte el a felvonó oszlopait, de olyan is előfordult, hogy nyári vihar jött, dörgéssel, villámlással, és a villám csapott a felvonóba. Volt, hogy szivárvány kísérte utunkat lefelé a lejtőn, és volt akkora köd is, hogy nem láttuk az előttünk kanyargó hátát sem. Sőt olyan is előfordult, hogy szakadt az eső. Az utóbbi két évben sikerült olyan jó időt kifognunk, hogy bejárhattuk az összes pályát, még a Loser csúcs alatti pályákat is.
A szálláson nagyon kedves magyar család fogad minket. Visszajáró vendégek vagyunk, így aki többedszer jön síelni, a nevén szólítva üdvözlik a házigazdák, és kérdezik tőle napra készen, hogy mi történt vele az elmúlt évben.
Amikor elkezdtünk ide járni sítáborba, csak csákányos és tárcsás felvonó volt. Aztán felújították a pályákat, kiszélesítették, új vonalba terelték, és hatszemélyes, buborékos felvonókat szereltek fel, megkönnyítve a síelők dolgát. Azért a felsőbb részen találkozhatunk a jó öreg csákányos felvonóval is. Maradt egy úgynevezett „francia lift” is – a sportolók nagy örömére –, mert elég nagy sebességgel érkezik, és ha a liftes embernek nem vagy elég szimpatikus, és nem fogja meg az ülést lassítás céljából, szó szerint leüt a lábadról.
3 síoktató jön velünk minden táborba. Az utóbbi években mindig ugyan azokat az oktatókat hívtuk. Így ők is nyomon tudják követni a tanulók fejlődését (vagy visszaesését). A tábor ideje alatt a diákok csinálják a műsort a sípályán és a szálláson. A pályákon különféle esési technikákat mutatnak be napközben a gyerekek, az utolsó este pedig az oktatók szoktak jópofa záróműsorral kedveskedni nekünk. Voltak már maffiózók, megszemélyesítették már a sípályák szellemét, megidézték az éppen távol lévő egyik oktatót is. Rendeztek X-faktor-válogatást, Ki mit tud-ot és Beugrót is… Az idén felvették a nebulók síelését videóra, és ezen az estén ezt kielemezték, vagyis elmondták mindenkinek a hibáit.
Meg kell említeni, hogy volt három év, amikor hűtlenek lettünk a Loser csúcshoz, és Olaszországba, Paganellára mentünk. Hihetetlen szépségű tájakat láttunk errefelé is! Itt hosszabb a pályarendszer, és több felvonó működik. Paganellán mindig jó az idő! Legalábbis nekünk sikerült mindháromszor tavaszias, ragyogó napsütéses időt kifognunk.
Tavaly ismét visszatértünk Olaszországba. Sok hó és jó pályák fogadtak minket 2013-ban is! Spengler tanár úr távozása után Romhányi András tanár úr csatlakozott hozzánk.
Az egész sítábor szervezése és létezése Tallár Tamás tanár úrnak köszönhető. Mellette Spengler András tanár úr és jómagam, Fekete Andrea tanárnő veszünk részt a táborok lebonyolításában. Minden évben van néhány vállalkozó szellemű szülő, aki szívesen jön velünk síelni. Vannak visszajáró anyukák, apukák is, akik 2-3 évig is testközelből követik az eseményeket. Nekik külön köszönet, mikor besegítenek a diákok terelgetésébe!
Reméljük, még sok-sok évig vihetjük a diákokat a csodálatos hegyekbe, és tanítgathatjuk nekik a síelés csínját-bínját!
Fekete Andrea
