Óbudai Árpád Gimnázium Óbudai Árpád Gimnázium
Félév elteltével április 15-én folytatódott a cserediák program. Mindenki nagyon izgatott volt, hogy ennyi idő és várakozás után végre újra találkozhat a rég látott ismerős német diákokkal. Viszont, hogy eljussunk Németországba, egy 13 órás hosszú vonatút várt ránk.
Este fél nyolcra érkeztünk Darmstadtba, ahol a német cserediákok és szüleik már vártak minket. Az estét mindenki otthon töltötte az új családjával és az otthonaik felfedezésével.
Az első napon mindenki a partnerével együtt vett részt a tanítási órán, ezután körbevezették a magyarokat az iskolában, ahol készítettek a köszöntésünkre egy magyar nyelvű plakátot is, majd ezt Darmstadt felfedezése követte.
Következő nap Frankfurtba utazott vonattal a nagyjából 30 fős társaság. Frankfurtban ezernyi látnivaló volt, ezek között a legizgalmasabb: a belváros felfedezése, Goethe otthonának megtekintése idegenvezetéssel, illetve a Main Tower 55. emeltéről kilátást nyerni a gyönyörű városra. Délután a csapat szabadidőt kapott, hogy kisebb csoportokban egyedül is felfedezhesse a várost.
Hétvégén mindenki cserepartnerével és családjával töltötte szabadidejét. Ezek között volt mannheimi, frankfurti utazás, odenwaldi kirándulás, focimeccs (ez utóbbi szerencsések arról számoltak be, hogy egy rendkívüli élményben volt részük, annak köszönhetően, hogy Németországban mekkora hagyománya van a focinak, hiszen nemzeti sportjuk is).
A hétvége után, hétfőn a csapat busszal Heidelbergbe (híres egyetemi város) utazott és ott szintén egy közös városnézés keretében megtekinthettük a város fő nevezetességeit. Délután megint kaptunk egy kis szabadidőt, úgy, mint Frankfurtban, majd délután fél négykor hazaindultunk a buszunkkal.
Az utolsó napon reggel lehetőségünk volt a hat fős csoportokban készülő projektmunkáink utolsó finomításait elvégezni, mielőtt bemutatnánk a tanárok, a szülők és a diáktársaink előtt. A németeknek ezek után tanítás következett, a magyar diákok pedig 3-4 fős csapatokban kaptak egy feladatsort a városról, amelyet most már teljesen egyedül kellett megoldaniuk.
A stadtralley után a búcsúesten találkozott újra mindenki, ahova a szülők is jöhettek. Itt minden csapat bemutatta a projektmunkáját, amivel nemcsak a Németországban töltött idő alatt foglalkoztak, hanem amit még Magyarországon kezdtek el.
Másnap reggel a pályaudvaron várakozva tudatosult végleg mindenkiben, hogy ez az elválás pillanata és ki tudja, hogy mikor láthatjuk újra egymást viszont. A fájdalmas búcsú után kezdődött meg izgalmas hazautazásunk, ami kicsit bonyolultra sikeredett a német sztrájknak köszönhetően. Szerencsére épségben és különösebb probléma nélkül, fáradtan és élményekkel tele érkeztünk este 9-kor a Keleti pályaudvarra.
Terék Lili 9.a
