Madách 200 – ME konferencia a Tragédia jegyében

1823. január 20-án, azaz 200 éve született Madách Imre, a magyar drámairodalom jeles alakja. Ebből az alakalomból Az ember tragédiája az idők változásában címmel tartott konferenciát a Magyartanárok Egyesülete november elején, melyen Csányi Levente, Feketéné Kovács Anikó, Fülöp Katalin, Molnárné Vámos Katalin és Neubauer Babett kollégáink is részt vettek.

A programot Arató László, a ME elnöke nyitotta meg, mint mondta, a konferencia előadásai arra keresik a választ, hogy Madách jövőről szóló látomásai, hogy hatnak ma? A klímakatasztrófától való félelem idején, hogy látjuk ma Madách művét. Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor jó hangulatú előadása, melynek címe A nyegle és a dús: Madách Tragédiája a nyelvész szemével visszautalt Nádasdy korábbi fordításaira, így a Bánk bánra és a Csongor és Tündére is. Ő nem szereti az átirat kifejezést, hiszen „A szöveget faltól falig lefordítom”.  Az előadó kiosztmánnyal is készült, melyben példákat hozott a szavak jelentésbeli változásaira (nyegle – Madáchnál kuruzsló), a stílusértékre (kecs, zűr), utalt a szavak különbözőségeire (kies igék), a rímek és a verselés változataira. Nádasdy Ádám újra fordításában ott van az eredeti Madách szöveg is, „A vevő kapjon már a pénzéért kétfélét.” S. Varga Pál a mérhető és a végtelen idő, az alsó és a felső szint világát mutatta be expozéjában. A két szint idődimenziójának találkozását az öröklét fája határozza meg. Szó esett Fourier elméletéről, a falanszter működéséről, valamint Ádám időbeli változásairól. Ádám nem tud elszakadni az öröklét gondolatától, az Éden nosztalgiájától. A választ számára Éva döntése tölti ki. A 15. színben Ádám már nem dicső, hanem boldog szeretne lenni, akit végül nem Lucifer érvelése, hanem az idő győz le.

Az előadások után neves színházi szakemberek – Szinetár Miklós, Székely Kriszta, Székely Ármin és Horgas Péter – beszélgettek arról, hogy lesz a szövegből előadás. Szinetár Miklós az 1969-es filmrendezése kapcsán elmondta, hogy mennyire más eszközökkel dolgozik a filmművészet, és a „Hic et nunc” elvét hangsúlyozta. Horgas Péter látványtervező utalt a 2010-es különleges időben keletkezett rendezésre, mely arra kérdez rá, hogy mennyire szabad az ember. Székely Kriszta és Székely Ármin azt hangsúlyozták, hogy a Katona József Színház 2023-as Tragédiájában (Embtrag) a rendező arra törekedett, hogy az előadásban a Színház valamennyi generációja jelen legyen. Így nyomon követték az emberi élet stációit, s mivel két nő, kik ráadásul anya és lánya is, játssza az Urat és Lucifert, más keretet ad a történetnek. Valamennyien egyetértettek abban, hogy egy közösség együtt fogalmazza meg azt, mit gondol a világról és ez remekül megjelenhet Madách művében.

A konferencia második felében Eisemann György Eszmék és médiumok címmel a Tragédia keletkezési körülményeiről és fogadtatásáról beszélt. A művet Erdélyi János az „ördög komédiájának” nevezte, míg Arany javításait azzal indokolta, hogy „…. a gondolat gyorsabb volt a kéznél”. Sipos Balázs a történelem és az idő szerepére tért ki. Hangsúlyozta a jelen pont megtalálását a műben, ami azért izgalmas, mert Madáchnak a londoni szín a jelene, míg pl. a szocialista kultúrpolitika számára a falanszter az. Vajon hol van a mi jelen pontunk, mi honnan olvassuk ezt a művet? A történelmi folyamat valójában Ádámhoz van kötve, míg Éva nem történeti létező. Ő örök, természeti, s így az Úrral hozható párhuzamba. Rétfalvi P. Zsófia a tankönyvi narratívák kapcsán szólt Madách házasságáról és Fráter Erzsébet alakjáról. Őt követte Varga Zoltán filmtörténész izgalmas előadása, aki a Jankovics Marcell által készített animációs filmről beszélt. Szó esett a visszatérő képi és akusztikai motívumokról, az eklektikus vizuális világról, ami Jankovicsot valójában érdekelte. Bepillantottunk a londoni szín panoptikumszerű haláltáncába és a falanszter Orwellt, Huxleyt megidéző disztópiájába.

A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta, melynek címe Egy továbbírás tanulságai Tragédia 2.0 volt. Arató László moderátor társai Závada Pál és Marton László voltak, kik íróként gondolták újra az 1860-as művet, s készítették el a jelenkori folytatást. A közös műhelymunkát színházi előadás is követte, az egyes részeket különböző rendezők álmodták színpadra.

További képek a ME fb. oldalán találhatók.