Mit tehet a magyartanár, ha a diákok nem olvasnak?

A fenti címmel rendezte meg tavaszi konferenciáját a Magyartanárok Egyesülete az Országos Széchényi Könyvtárban. Mit tehetnek a magyar szakos kollégák a 8 másodperces figyelem és az okos/simogatós telefonok világában? Hol van a helye a kulturális kommunikációban az irodalomnak? Ki vállalja a felelősséget az egyes művek fontosságáért? Milyen módszerekkel érdemes dolgoznunk, ha tanítványainkat meg akarjuk nyerni az irodalom szeretetének, értő olvasóvá szeretnénk nevelni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket jártunk körbe azon a szakmai napon, melyet a pszichológus Gyarmathy Éva az olvasási szokásokról és olvasási nehézségekről témakörével kezdett. A környezet megváltozásával párhuzamosan a gyerekek agya is megváltozott. Az idegrendszer érését a környezet kultúrája is befolyásolja. Hogyan tanulunk meg olvasni, milyen szinteket lehet elkülöníteni egymástól? A kezdeti, logografikus szintet az alfabetikus követi, majd eljutunk a folyékony olvasásig, az ortografikus szinthez. De milyen áron? Így szó esett a részképességi zavarokról, valamint a különféle olvasási módokról is. Bethlenfalvy Ádám a drámapedagógia és színházi nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet. Előadásában arról is beszélt, hogy a drámapedagógia helyzetről gondolkodik a szöveg alapján, a színház keretként működik. Tóth Mónika Játékosítás a magyarórán címmel arról beszélt, hogyan használhatunk játékelemeket nem játékos közegben. Ebben az esetben a cél a tanuláshoz való viszony megváltoztatása, a motiváció felkeltése. Fenyő D. György, a ME alelnöke a 2017-ben bevezetett érettségi rendszerről beszélt, vagyis hogyan, milyen módszerekkel készíthetjük fel diákjainkat a szövegértésre, érvelésre, különféle szövegalkotási feladatokra, hogyan újítható meg a novellaelemzés gyakorlata. Elhangzottak kulcs gondolatok is: olvastatni az órán(!), hiszen az együtt olvasás élményt okoz, szó esett a kreatív írás módszereiről, a gondolattérkép, morális tábla jelentőségéről. Hozzá kapcsolódtak Ritoók Judit gondolatai, aki azt hangsúlyozta, hogy teljes művek helyett lehet részleteket is olvastatni a diákokkal. Konkrét példának Akhilleusz döntéseit, az Édes Anna piskóta-jelenetét, a Bánkot ért személyes hatásokat, az öregség nehézségeit (Toldi estéje), az iskolai bántalmazás (Iskola a határon) problematikáját hozta. Hiszen a legfontosabb az olvasás, mert: “A mű egész mint lemállott freskó. Részben már megette az idő, de néha mégis alakot ölt. ” Ki viszi át…az irodalmat a digitális világba? volt a címe Fegyverneki Gergő előadásának. A digitális robbanás idején az ingerfaló diákok körében megváltoztak a pedagógus szerepek, s tanítás helyett a tudásépítés lépett előtérbe. Ehhez nyújt segítséget új módszerként a projektpedagógia, melyben megtalálható a szófelhő, a QR-kód, az infografika és a digitális idővonal is. Tanítványaink szívesen veszik azt is, ha blogot írhatnak vagy kvízt játszhatnak egy-egy téma bevezetéseként vagy lezárásakor. Végezetül Horváth Beáta a film és a médiaszövegek alkalmazásáról beszélt, melynek különös szerepe van az irodalom élményének kialakításában.

A rendkívül tartalmas, a pedagógiai módszertan gazdagságát felsorakoztató egész napos szakmai konferencián Feketéné Kovács Anikó és Fülöp Katalin tanárnők vettek részt a Budavári Palotában.