November

 November 13.

Amfiteátrum Kupa

Köztudott, hogy az Amfiteátrum Kupát a „mindenkori 11.b” szervezi és bonyolítja le minden évben, az osztályfőnök és a matematika munkaközösség vezetőjének a segítségével. Persze a 11.b-n belül is vannak, akik sokkal többet dolgoznak a többieknél, őket szoktuk főszervezőknek hívni. Ezeket az embereket még az előző tanév végén választják ki. Így lettünk ebben az évben mi a főszervezők: Szalay Bence, Márkus Tamás, Icsei Gergely.

A munka már 2015 nyarán megkezdődött, hisz a legnehezebb feladat a tanárok elmondása alapján a támogatók megkeresése, a logó elkészítése és elfogadtatása a matematika tanárokkal, azon belül is Számadó tanár úrral, „aki mind közül a legnagyobb kritikus”.

Utólag belegondolva, talán nem is ezek voltak az igazán nehéz feladatok. A logót Márkus Tamás ötletei alapján hamar letudtuk. Alig múlt el a szeptember, és megvolt a végleges változat, amelyre a tanárok is rábólintottak. A szponzorok megkeresése vegyes nehézségű: az állandó támogatók segítségére idén is számíthattunk (pl.: Morgan Stanley), de újabbakat is próbáltunk becserkészni. Több-kevesebb sikerrel. Ennek oka az volt, hogy későn kerestük meg őket, már az előző tanévben kellett volna rájuk gondolni… Azért így is sok új szponzort találtunk.

Az ezután következő időszakot nem lehet fárasztónak nevezni. A versenyig még közel egy hónap volt hátra, a segítők beosztása már megkezdődött, és szépen lassan érkeztek a szülői támogatások is. Az igazi megpróbáltatások az Amfi hetén jelentkeztek.
Az utolsó öt napban már az egész 11.b osztály bekapcsolódott a munkába, ekkor már nem volt elég a három főszervező. Be kellett osztani a jelentkezőket, össze kellett készíteni a versenyzők ajándékcsomagjait, véglegesíteni a segítők beosztásait, összeállítani a díjazottak nyereményeit, elkészíteni a programokat és a plakátokat. Gyakran éppen, hogy végeztünk iskola zárásáig (este 9 óra)… Mégis úgy mentünk haza csütörtökön, hogy minden tökéletes, és nem lehet semmi probléma másnap, ami akadályozna minket.

Közismert, hogy nincs tökéletes munka. Mindig van valami váratlan, nem kívánt esemény, amelyet meg kell oldani, ha akarjuk, ha nem. És hát ott van Murphy törvénye is… Azonban így is meglehetősen kevés, mindössze kettő gonddal kellett megbirkóznunk: a regisztrációval és a javítással. Az előbbinél az volt a probléma, hogy előző nap hibás függvény került az Excel-táblázatba, így egy nagyobb kavalkád alakult ki még a verseny kezdete előtt. Szerencsére kb. 20 perc alatt újranyomtattuk az egészet, így folytathattuk a munkánkat. Ezután egy békésebb időszak következett: a javítók megkezdték a versenyzők feladatainak ellenőrzését, míg mi beülhettünk egy fizika előadásra. Hiszen a szervezőknek is jár egy kis pihenés, nem?

Már délután 5 óra volt, mikor még nem voltak meg a végleges eredmények. Ez volt a második gond. Az egyik feladat annyira nehézre sikerült, hogy a javításához tanárok is kellettek. Szerencsére igazgató úr megmentett minket: „Másfél óráig tudom foglalkoztatni a versenyzőket!” kijelentése számunkra azt jelentette, hogy kaptunk egy kis időt. És kihasználtuk azt a „másfél órát” elég rendesen, az utolsó percekre készültünk el az oklevelekkel.

Innentől fogva már minden lezajlott gond nélkül. Az eredményhirdetésen érméket osztottunk. Erről annyit kell tudni, hogy eddig csak a 20. Amfin kaptak érmet a díjazottak, ezt kívánta megváltoztatni Szalay Bence, kétszeres Amfi-győztes, aki egyszer se kaphatott ilyen díjat – mostanáig. A végső fázis – a tortázás – pedig számunkra is meglepetéssel telt: Walter Vivien ötlete alapján egy logóval ellátott tortát ehettünk – ami persze nagyon finom volt. Végül pedig a tanároknak is megköszöntük a segítségüket. A nap végére elég rendesen elfáradtunk, de legalább egy sikeres 22. Amfiteátrum Kupát tudhatunk magunk mögött. Persze ez nem sikerülhetett volna az Árpádos diákok és tanárok közreműködése nélkül. Külön köszönetet érdemelnek az osztálytársaim a 11.b-ből és Kézér Ildikó, valamint Besnyőné Titter Beáta tanárnők, akik mindenben a segítségünkre voltak.

Icsei Gergely (11.b)

November 14.

Társasjátékverseny

Az Árpád Gimnáziumban a társasjátékozást ünnepeltük november 14-én, szombaton: megrendeztük az idei játékversenyünket. Ebben az évben nemcsak az tette örömtelivé a rendezvényt, hogy sokan jöttek el játszani, hanem az is, hogy a 10. versenyünket szervezhettük meg.

A csaknem egy évtizedes múltra visszatekintő program szervezése és lebonyolítása sok érdekességet kínált: az idei legfiatalabb versenyzőnk még pelenkát viselt, egyéves sem volt, amikor az első társasjátékversenyünket rendeztük meg 2006-ban. Sok olyan visszatérő vendégünk van, aki kisdiákként kezdett el hozzánk járni, mostanra pedig már a fölnőttek mezőnyében teszi próbára a tehetségét. Örvendetes szervezőként megélni azt, hogy a 10 verseny alatt miképpen alakultak ismeretségek, kötődtek barátságok – jó érzés az, hogy ismerősök közétérhet vissza évről évre játszani az ember.

A jubileum alkalmat kínált arra is, hogy fölidézzük, miként indult útjára a társasjátékverseny az Árpád Gimnáziumban: 2006-ban egy diák, Erdélyi Kristóf figyelt föl egy pályázati lehetőségre, és álmodott meg egy olyan programot, amely sok iskola diákjának nyújt találkozási lehetőséget a játék kapcsán. Olyan társasjátékos találkozót szerettünk volna megvalósítani, ahol alkalmunk van a fiatalokat sokféle társasjátékkal megismertetni – hogy a játék élményt, intellektuális kalandot és az együttlét örömét is nyújthassa.

A kezdeményezés erejét mutatja az, hogy a Piatnik az alapítástól kezdve főtámogatója a programunknak – nekik köszönhetően bővül évről évre a társasjátékos repertoár, és távozhatnak sokan társasjátékdíjjal a versenyről. A rendezvény mögé az esztendők során számos támogató sorakozott föl, de elsősorban azok éltetik, akik eljönnek hozzánk játszani és újdonságokat megismerni.

Az idei verseny győztesei az egyes kategóriákban: Andó Lujza, Antal Zoltán, Deák Máté, Haszpra Zsolt, Rittgasszer Tamás és Tóth Gellért.

Simon Péter

 

November 18.

A magyar nyelv napja

Az idei megemlékezés szervezője Feketéné Kovács Anikó a 130 éve született Kosztolányit állította a középpontba, rajta keresztül pedig költészet és játék kapcsolatát, a nyelvi játékot. Megcsodálhattuk az aulában felállított tablókat, játszhattunk nyelvi játékot (Mlynarik Júlia, 10.d), hallhattunk szép verseket (Skrodzki Sandra 11.a, Üveges Regina12.b, Nagy Kata 12.b, Tóth-Kiss Petra 10.d). Az ünnepséget a 9. d osztály jó hangulatú, játékos, zenés műsora zárta, amit Makkné Kende Adrienn állított össze.

 

November 20.

Szalagavató bál