Péterfy Gergely: Kitömött barbár – Karinthy Frigyes: Két hajó

Fülöp Katalin tanárnő tizedikes tanítványai lelkesen vettek részt a kortárs irodalom regényének feldolgozásában.

Antal Gábor (10.a) ajánlása:

A Kitömött barbár Péterfy Gergely író 2014-ben megjelent regénye. A mű középpontjában Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman különleges kapcsolata áll. Soliman afrikai származású, színes bőrű tudós volt, aki a 18. századi Bécs ikonikus alakjává vált. A cím alapján talán egyértelműnek tűnhet, hogy ki a barbár, ám a mű végére a barbárságot az olvasó minden oldaláról megismeri, így másképp is tudja azt értelmezni. A regény hitelesen és izgalmasan festi meg a 18-19. századi Európát és olyan kérdésekkel és problémákkal is foglalkozik, amelyek ma is aktuálisak.

Idén én az Arany János Irodalmi Verseny keretein belül ismerkedtem meg a művel, és egyből megtetszett. Mivel a szerző modern nyelvi elemeket használ, a történet pedig izgalmas és rendkívül eseménydús, így a regény szinte olvastatta magát velem. Bár a regény tartalmaz néhány nyers, durva jelenetet, de ezek csak még pontosabban ábrázolják az adott kor jellemzőit. Személyes tapasztalataim tehát pozitívak, a művet minden fent említett téma iránt érdeklődőnek bátran tudom ajánlani!

Boda Dorka (10.a) összehasonlító értelmezése: 

Megtaláljuk-e valaha az örök élet elixírjét? Talán ez a kérdés kapcsolja össze leginkább Péterfy Gergely regényét Karinthy Frigyes Két hajó c.  novellájával. Az alkímia tudománya évszázadok óta mindig érdekelte az embereket. Hiszen volt valaha egy elképzelt világképünk, majd néhány gondolkodó, törvényekben és tényekben foglalta össze, rendszerezte az életünket, ezzel ellehetetlenítve a szabad gondolkodásunkat.

Ilyen felvilágosult eszméket követő gondolkodó volt Kolumbusz Kristóf is, Karinthy novellájának egyik főszereplője. Alakja a tipikus modern, okos ember, aki csak tényekre támaszkodik, semmit nem hisz el, ami nincs bizonyítva, az alkimistákat lenézi, így párhuzamba állítható a Kitömött barbár című mű szabadkőműves, illuminátus szereplőjével, Kazinczy Ferenccel. A két főszereplő ellentétei is megtalálhatók a fent említett művekben. Kolumbusz párja a reménykedő, bölcs Szinéziusz, akit különcnek is tartanak, Kazinczy párja pedig Török Lajos. A két alkimista egyaránt fontosnak tartja az örök élet elixírjét, amit Török Lajos saját magjából állít elő, Szinéziusz pedig tanítványaival szeretné meginni, hogy egy más világon vészelje át a tudósok birodalmát és 2690-ben majd úgy térjen vissza a Földre, hogy saját eszméiket hirdethesse. A két részlet/mű hasonlóan misztikus befejezéssel zárul. Szinéziusz a tanítványaival megtalálja a víz alatti várost, Török Lajos halálának körülményei pedig tisztázatlanok maradnak, lehet, hogy már nem is élt, mikor utoljára meglátogatta lányát.  Az írók mindkét esetben ránk bízzák, hogy eldöntsük, hiszünk-e a leírtakban.

„Nem látom, és nem is akarom látni!” – hangzik el Szinéziusztól a mű egyik legfontosabb mondata, amely véleményem szerint a legjobban ábrázolja a két mű mondanivalóját. Hiszen nem kötelező mindenkinek ugyanúgy látni a dolgokat. Sokszor mondják, hogy milyen jó, hogy mindenki másnak született, ám a gondolkodásunkban is ugyanekkora szabadságot kellene adni mindenkinek, hiszen nem csak egy magyarázata létezhet a dolgoknak.

A regényhez készült illusztrációk: