Óbudai Árpád Gimnázium Óbudai Árpád Gimnázium
„Színházpedagógiai műhely, melynek keretein belül a drámapedagógiából hozott konvenciókkal és a színházi műfaj elemeinek felhasználásával dolgozunk” – áll a Radnóti színház webhelyén a RIM-nek szentelt szekcióban. Ez tehát a hivatalos válasz, ha valaki megkérdezi, hogy mi a Radnóti Ifjúsági Műhely. Viszont legyünk őszinték magunkkal, ez a definíció nem fest túlzottan élénk képet a fejünkben egy foglalkozás menetéről.
Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is a RIM, és voltaképp mi történik ott. Egyszerűbb talán elmondani, hogy mi egészen biztosan nem: színjátszó kör. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincsenek játékok vagy feladatok, amikhez jól jön egy kis színészi véna, ahogy azt sem, hogy a színészi aspirációkkal rendelkezőknek nem éri meg jelentkezni, hiszen a színházi kapcsolaton keresztül lehetőség van jeles színművészekkel és egyéb színházi dolgozókkal való közös munkára. Én például eltáncoltam már Brasch Bencével a Lehetsz király koreográfiáját, és jártam a Radnóti backstage-ében.
Két nagy előnye van a RIM-nek. Az egyik, hogy teljesen költségmentes, a másik pedig az ingyenes részvétel a Radnóti darabjain (ennek a részleteiről a drámainstruktorok tájékoztatnak a foglalkozásokon), például így láttam az Üvegfigurák című darabot.
Hogy mire vállalkozol, amikor leadod a jelentkezésedet a RIM-be? Mint sok másik kérdésre a témában, erre sem egyszerű a válasz. Részletes, pontokba foglalt programmal nem tudok szolgálni, de nagy vonalakban összefoglalva elmondhatom, hogy egy kétéves munkafolyamra jelentkezel, melynek első évében heti egy alkalommal találkozol, dolgozol és játszol – röviden összeszoksz – a csoporttársaiddal (a mi esetünkben az elsőéves gimnazistákkal), míg a másodikban egy kurzusmunkával zárod a „karriered”. Én Kelemen József színművésszel és rendezővel dolgozhattam együtt, akivel a Liliom című Molnár Ferenc darabot elemeztük, és színpadra vittük pár jelenetét a foglalkozások alatt.
A kurzusmunkát követően is a RIM-es közösség része maradsz, de már csak mint passzív tag, az esetleges közös kirándulásokat, programokat látogatva.
Az elsőéves foglalkozások során általában három órán keresztül két drámainstruktorral dolgozik a huszonvalahány fős csoport. Őszinte leszek: az első hetek nehezen átvészelhetőek, sőt, az első alkalom kifejezetten nehéz, ugyanis nem tudod, hogy mi történik körülötted. Én például végig azon gondolkoztam, hova a francba keveredtem. A RIM egy lassan érő gyümölcs, sokszor próbára teszi a türelmed, de utólag kijelenthetem, hogy örülök, hogy maradtam. Egy éven keresztül vártam, hogy hova vezet ez a sok furcsa feladat, aztán rájöttem, hogy az valójában nem is számít, mert mindeközben egy olyan társaság jött létre, ahol szó szerint nincsenek gátlások, nincsen szorongás, felszabadultan tudod kifejezni magad. Olyan furcsa dolgokat csinálunk, amikről nem gondolnád, milyen élvezetesek, amíg ki nem próbáltad őket.
Sokat is érik az ember a RIM-es munka alatt, nekem is van egy csoporttársam, aki teljes pálforduláson ment keresztül. Kitágult a látóköre, és néhány rossz szokásával is felhagyott.
Mindenképpen meg kell jegyeznem azonban egy negatívumot. Ez pedig nem más, mint amiről már több ízben is szó esett, a bizonytalanság. A kommunikáció sajnos nem mindig kielégítő az irányunkba, és engem is ért már kellemetlenség ennek köszönhetően, de semmi olyasmi, ami jelentősen rontaná a RIM élvezetét.
Végezetül tehát, ha valaki megkérdezni tőlem, hogy miért ajánlom a RIM-et, nem a foglalkozásokat fogom említeni, akármilyen jók is – merthogy tényleg szuperek -, ugyanis mindenek felett az emberek azok, akik igazán élvezetessé teszik számomra őket. Mindenki nyitott, kedves, együttműködő – olyasvalaki, akivel őszintén lehet együtt nevetni.
Forgács Bálint, 11.d