Mindennek rendelt ideje van. S milyen az idő maga? – erre a kérdésre keresi a választ Valló Péter újabb rendezésében, Shakespeare Téli rege c. darabjában a Radnóti Színházban. A szerző egyik utolsó művét, mely több életrajzi elemet is tartalmaz, Kosztolányi Dezső fordítása után Szabó T. Anna fordította újra. Mesteri, gyönyörűen finom szöveget hallunk, melyben néhány soros idézetek hangzanak el más Shakespeare művekből, a feszültséget pedig a cseh fordításból vett betétek oldják. Különösen szépséges az Idő vallomása, bölcsessége, ami egyben Bálint András jutalomjátékának is felfogható. A díszlet – a műanyag tér, az ember feje fölött lebegő kasza, a homokóra és a metronóm, mind-mind az Időnek vannak alárendelve; ahogy a vetített középkori illusztrációk is az Idő múlását sejtetik. A történet szerelemről és árulásról, bizalomról és megbocsátásról szól, melyben izgalmas látni a semmit, így az embert sem kímélő Időt. A darab végén a rendezővel és a drámainstruktorokkal arról beszélgettünk, hogy vajon a középiskolás korosztály mennyire és hogyan érzékeli az elmúlást. Tisztában vannak-e a pillanat erejével?