Február elején a 9. d osztály német nemzetiségi csoportja disznóvágásra volt hivatalos. Az Óbudai Egyetemen minden évben február elején megrendezik az AC szaknapot. Ilyenkor a szakmai programok, előadások után a résztvevőkkel (pl. előadókkal) együtt közös disznótoros vacsora van, ahol azt a bizonyos, reggel levágott malacot is elfogyasztják. A disznóvágás az egyetem Kiss Árpád Kollégiumának az udvarán volt. Érdeklődve vártuk ezt a napot, mert bár néhányan közülünk már voltak részesei ilyen eseménynek, de a legtöbben életükben először szembesültek a folyamattal.
Mikor megérkeztünk, a „szegény áldozati bárány”, azaz disznó már élettelenül hevert a földön, így nagy megkönnyebbülésünkre nem kellett végignéznünk és hallgatnunk a későbbi áldozat visítását és haláltusáját.
A szokásos teendők előtt egy játékos hagyománnyal ismerkedhettünk meg. Nekem volt részem abban a „hatalmas megtiszteltetésben”, hogy a már élettelen disznó kissé kunkori farkát megrángathassam, s bátor tettem díjaként a szervezők apró, becsomagolt savanyú cukorkákat dobáltak a farokhoz, mintha a disznó cukorkát tojt volna. Ezeket természetesen nem szedtünk fel, mert a rázás eredményeként a disznóból „végtermék darabok” is odapotyogtak.
Folytatódtak a teendők: kivéreztetés után a perzselés következett lángszóró segítségével, majd kefékkel és vízzel egészen tisztára mosták a malac bőrét, amely így igen tisztességesen megtisztítva várta a további lépéseket. Mi azonban sajnos nem maradhattunk tovább, így nem is tudtuk a disznóvágás további részleteit személyesen megismerni.
Vendéglátóink közben nagyon finom, házilag sütött, a tésztájában szalonnával ízesített puha, friss kenyérrel kínáltak minket. Jól esett, kellemes meglepetés volt.
Sok munka után estére biztosan hangulatos, ízletes disznótoros készült el, melyhez előre is jó étvágyat és jó szórakozást kívántunk, s megköszönve a kedves vendéglátást elbúcsúztunk a főiskolásoktól.
Gáspár Noémi (9.d, német nemzetiségi tagozat)