Spanyol tantúra

Spanyol tantúra

Buszos utazásunk az iskola elől indult június 24-én, pénteken kora este. Az Árpádos diákok mellé Debrecenből érkezett még pár tanuló, akik velünk együtt utaztak. Első célállomásunk, Genova felé vettük az irányt aznap.

Másnap 1 óra környékén érkeztünk meg Genovába. Amíg a buszsofőrök (egy apa és a lánya) pihentek, kisebb csoportokban fedeztük fel a várost. Minél feljebb sétáltunk a városban, annál szebb kilátás tárult elénk, mivel ez a település egy hegyoldalra épült. Az óváros Genova centrumában található, amit teljesen körbeépítettek. Egyik látványossága a településnek a kikötője, amit egy gyönyörű pálmafás sétány tesz tökéletessé.

Ezután közösen mentünk el a Quinto szabadstrandra, ami kicsi és kavicsos volt, de jót fürödtünk a kellemesen hullámzó tengerben. Mivel csak egy fél napra jöttünk Genovába, ezért este folytattuk is utunkat Valencia felé.

Miután majdnem egy egész napot töltöttünk a buszon, hatalmas megkönnyebbülés volt vasárnap délután megérkezni a szállásra, ami egy külvárosi hotelben volt egy modern pláza mellett. Mivel kisebb problémák merültek fel az étkezéssel kapcsolatban, ezért saját magunknak kellett megszervezni a vacsoránkat, amit örömmel fogadtuk, mivel így felfedezhetünk a környéket. Aznap megismerkedtünk a spanyol tanárunkkal, aki a város turisztikai látványosságait is megmutatta nekünk, persze ezt mindvégig spanyolul.

A Valenciában eltöltött minden nap tanultunk valami újat. Két csoportra osztottak minket a spanyol órákon, a debreceni diákok a haladó, az Árpádosak pedig a kezdő csoportba kerültek. Különböző feladatokat kellett megoldanunk vagy mesélnünk magunkról. Szókincsünket leginkább az fejlesztette, hogy a híres múzeumokban és építményekben is spanyolul folyt az ismeretterjesztés.

De nem csak tanulni mentünk Valenciába! Valencia a harmadik legnépesebb spanyol város, 800 ezres lakosával. Az egész város építészete a jövőt szimbolizálja és testesíti meg. Minden épület teljesen modern és úgy néz ki, mintha most adták volna át, de nem ez a legérdekesebb benne, hanem hogy milyen alakúak az épületek.  Mindegyike egy állatot formáz meg, vízi csillagot, delfint, bogarat.

Valenciában található Európa legnagyobb Óceanográfiai Múzeuma, ahová mi is ellátogattunk. Több mint 45 ezer tengeri élőlény él itt és itt látható a legnagyobb európai delfin show is, amit a csapat örömére meg is nézhettünk. Hatalmas területen található ez a vízi állatkert, ezért kisebb csoportokban nézhettük meg azokat az állatokat, amik érdekeltek minket. Azonban nem csak vízi állatok élnek itt, hanem egy csodás lepke és madár „házuk” is van. Ez az építmény kapcsolatban áll még négy különleges létesítménnyel, az L’Ágora-val, ami első ránézésre egy állatra hasonlít, ide soha nem lépett még be turista. Az egész belülről üres, ezt onnan tudom, mert be lehet látni a kék üvegen át.

A másik épület egy interaktív múzeum, amit Fülöp Herceg Tudományos Múzeumának lehet lefordítani. Első hallásra mindenki egy átlagos, kevésbé érdekes múzeumra gondol, de itt a tudományt a saját érzékszerveiddel tapasztalhatod meg. Hőszkenner elé állhattunk és az agyhullámokkal tudtunk irányítani egy fém golyót, színeket „keverhettünk” és saját testünkről tudhattunk meg újabb dolgokat.

A harmadik épület egy operaház volt, ahol sajnos nem voltunk benn és az előző két épülettel egy vonalban helyezkedett el a Város Művészete és Tudománya magyarra fordítva, ami egy különleges mozi volt. Itt mindenki kapott egy fejhallgatót, amin keresztül hallhattuk a filmet és egy félkör alakú vetítőn tudtuk nézni. Mi egy robotokról szóló kis filmet láttunk. Ezen kívül voltunk a város Bioparkjában, ami egy szárazföldi állatkert volt. Egyik délelőttünket a belvárosban töltöttük, az érdekesebb épületek megtekintésével. Ilyen építmény a Pláza de Toros, ami egy épp amfiteátrum, ahol bikaviadalokat rendeztek régen. Még is az egyik legjobb program a strandolás volt. Több kilométer hosszú Valencia tengerpartja, így nem éreztük azt a hatalmas tömeget, ami ott volt.

Azonban hamar eljött a kilencedik nap, amikor haza kellett indulnunk. Aznap délután megálltunk egy fél napra Monacóban, hogy pihenjenek a buszsofőrök. Monaco mindenkit levett a lábáról gyönyörűségével és gazdagságával. Ha Valencia egy gyönyörű város, akkor Monaco maga a csoda. Az épületek, a kertek, a strandok, a luxusautók és a kilátás a tengerre mind-mind feledhetetlen emlék. Sajnos éjfélkor indulnunk kellett tovább és igen fáradtan egy újabb hosszú út után vasárnap délután hazaérkeztünk Budapestre, az Árpád elé, ahol elbúcsúztunk debreceni barátainktól és a sofőröktől.

Szöllősi Brigitta (9.b)

Fotók: Walter Vivien (9.b)