Szabó T. Anna rendkívül finom, artisztikus története, a Senki madara 2015-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Az írónő egy szegény, magyar, árva fiú – Tátos (beszélő név: álmodozó) – és egy japán festőlány – Tori – szerelméről, egymásra találásáról mesél, gyönyörűen. Emlékszünk arra, milyen volt életünk első nagy szerelme? Amikor ott mélyen belül pillangók cikáznak, amikor a közösen megélt pillanatok mámorító érzést keltenek bennünk, amikor feltétel nélkül ragaszkodunk a másikhoz. Amikor a szeretet, szerelem olyan erős kötéssé válik, hogy lassan béklyóként nehezedik a másikra. Mégis hogyan lehet valakit úgy szeretni, hogy ne birtokoljuk őt?
A fiú a papírdarvakra gondolt: már csak ötvenhét volt hátra. Itt maradsz, velem leszel, enyém vagy.
– Senkié vagyok – szólalt meg Tori, pedig Tátos biztosan tudta, hogy nem mondta ki hangosan a kívánságát.
Szabó T. Anna meséjében a japán mese keleti motívumai keverednek a magyar néphagyomány kultúrkincsével. Szokatlan párosítás ez, ám mivel a szövegen végig érezhető, hogy egy költő tollából születtek az álomszerű jelenetek, a csodaszép költői képeknek köszönhetően a történetnek dallama, lüktetése van. A cselekményt a kötet illusztrációi (Rofusz Kinga alkotása) teszik még teljesebbé. A végső tanulság pedig nem más, mint ha az ember szeret valakit, akkor a legfontosabb az lesz számára, hogy a másik boldog legyen. S a történet végén Tátos is belátja ezt.
Fájdalmas öröm volt: elengedve megtartani.