A Petőfi Irodalmi Múzeum Nyári Fesztiváljának keretében együtt álltak színpadra írók és zenészek: Spiró György, Závada Pál és Dés László, Dés András, Barcza Horváth József. Az írók maguk által közvetített szövegeit egy-egy zenei betét tette még színesebbé. Závada egy hosszabb történetet hozott az 1960-es évekből, gondolatait egy népdal átirattal zárta, amit maga énekelt. Eredetileg Esterházy Péter is részt vett volna az esten, ám sajnos nem tudta vállalni a fellépést. Nevében Dés László köszöntötte a közönséget, amolyan esterházys öniróniával. Dés Esterházy Hrabal könyvéből választott részletet, melyben az Úristen szaxofonozni óhajt, így kapcsolva össze a régi barátokat: a zenészt és az írót. Végül Spiró György három írását tárta a hallgatók elé, melyek közül az első, ami ma aktuálisabb nem is lehetne, még 1994-ben készült. A közönség – köztük Fülöp Katalin és Feketéné Kovács Anikó tanárnő – együtt kacagott a szerzővel, annak szarkasztikus humorán.