Töri tantúra: Krakkó, Auschwitz

2014. október 17-19.
A tizenkettedik évfolyamnak minden év októberében lehetősége nyílik elutazni egy hétvégére Lengyelországba töri tantúra keretében. Az érdeklődő végzősök olyan ismert történelmi helyszínekre látogathatnak el, mint Krakkó városa, vagy az auschwitzi koncentrációs tábor.

Vállalva a több mint félnapos buszút fáradalmait, idén a mi évfolyamunk is eljutott Krakkóba, Lengyelország egykori fővárosába.

Sajnos a tantúra csak három napig tartott, így egy hétvégébe kellett belesűríteni mindazt, amit Lengyelország a turistáknak kínál. Krakkó felé menet meglátogattuk a történelmi Magyarország számos ismert helyszínét. Így jutottunk el Balassi Bálint szülőhelyére, Zólyom várába, az egykori bányavárosba, Besztercebányára, valamint Árva várába, mely úgy hatott, akár egy középkori lovagregény színhelye.

Későn este érkeztünk meg végcélunkhoz, de szerencsére a buszon mindenkinek sikerült kipihennie magát, így volt annyi erőnk, hogy nyakunkba vegyük a várost, és első benyomást szerezzünk róla.  Krakkó egészen 1795-ig volt a lengyelek fővárosa, míg végül Varsó átvette tőle ezt a szerepet. Hangulatából azonban semmit sem veszített. Rengeteg barokk stílusú és a kora újkort idéző épülete mellett számtalan legendája és tündérmesékbe illő mondája teszi a várost egyedivé és változatossá. Hangulata bárkit könnyen magával ragad, beleértve a helyi lakosokat, az ezernyi látnivalót, vagy a hangulatos kávéházakat, mindenki számára tartogat valami érdekeset.

Másnap délelőtt meglátogattuk az egykori auschwitzi koncentrációs tábort. Manapság a hely múzeumként üzemel az áldozatok emlékére. Nyomasztó volt testközelből látni azt a helyet, amelyet a történelem legsötétebb foltjaként tartanak számon, ugyanakkor sok mindent megtudhattunk a holokauszttal kapcsolatban.

Délután visszatértünk Krakkóba, hogy górcső alá vegyük a Wawelt, a város talán legismertebb nevezetességét. Ez a mészkőhegy a Visztula bal partján magasodik, innen tekint le a városra az egykori lengyel királyi palota és a katedrális. Az impozáns épületben többek között megcsodálhattuk Hedvig királynő, I. Lajos magyar király lányának síremlékét, majd megmásztuk a katedrális harangtornyát, hogy mindenkinek legyen lehetősége megérinteni a Zsigmond-harang nyelvét, ezzel eleget téve a harangról szóló hiedelmek és babonák kívánalmainak. Mikor a hejnal kürtje aznap délután nyolcadszorra szólalt meg, belevetettük magunkat a krakkói éjszakába.

Vasárnap reggel búcsút intettünk Krakkónak. A túránk következő állomása a wieliczkai sóbánya volt, valóságos földalatti labirintus, mely önmagában egy külön világot képez. Kápolnák, tavak, sőt még egy bálterem is található itt, mely véleményem szerint kiválóan megfelelne a szalagavató színhelyéül is.

 Rövid utazásunk végén még megálltunk Zakopanéban, a Magas-Tátra közismert városkájában. A hófödte hegyek között elterülő kisváros ismert síparadicsom, melyben az év minden napja adventi hangulatban telik el. Zakopane ma elsősorban a turizmusból él. Télen a síelők, nyáron inkább a túrázók keresik fel. Szívesen maradtunk volna még néhány napot ebben az idilli kisvárosban, de az itthoniak már mindannyiunkat vártak haza. Így végül magunk mögött hagytuk Lengyelországot, sok élménnyel és legalább egy kiló kézműves sajttal.

Összességében az út igen tanulságos volt, bátran tudom ajánlani minden jövőbeli végzősnek, aki érdeklődik a történelem iránt.

Vadász Dániel (12.c)