„Vera én vagyok.” – beszélgetés Grecsó Krisztiánnal

Munkaközösségünk egyik legfontosabb célkitűzése, hogy tanítványaink járatosak legyenek a kortárs irodalomban, minél több kortárs szerzővel ismerkedjenek meg. Az elmúlt évek találkozásai – Péterfy Gergely, Szabó T. Anna – után, idén Grecsó Krisztián József Attila-díjas magyar költő, író, dalszerző, az Élet és Irodalom munkatársa látogatott el hozzánk.

A jó hangulatú beszélgetés újszerűsége abban állt, hogy a moderátorok diákok voltak. Csányi Anna, Diósi Anna (8.a) és Halász Jonatán, Wavrik Julianna (9.a) magyartanáraikkal, a szervező Molnárné Vámos Katalin és Fülöp Katalin tanárnőkkel közösen fogalmazták meg a kérdéseket, melyet több mint 90 diák hallgatott lelkesen az énekteremben. Már a fogadtatás is parádés volt: a hallgatóság a szerzőt Dezső c. megzenésített versével várta, aki meghatottan állt a tanulók körében. Így rögtön a zene és az irodalom kapcsolatára terelődött a szó. Grecsó Krisztián lelkesen merült el a témában, visszautalt gyermekkorára, a népzenével, néptánccal való első találkozására.

„A zene és az írás kéz a kézben jár.” „Igazából a gitár szabadított fel.” „Nekem a zene segített a versek megértésében.” Tanácsa az írással kapcsolatban így hangzott: „Vegyétek elő kedvenc dalotokat! Írjatok rá egy új szöveget, szóljon rólatok, és aki hallja, haljon bele! Jó kis feladat, egy fél évet is el lehet vele tölteni.” „Az íróság? Unalmas dolog, olyan, mint a könyvelőség. A kísérletezés és a megtalálás az izgalmas.” A szerző hangsúlyozta az olvasás fontosságát – közben persze beszélt arról is, hogy diákként mennyire nem szerette a kötelező olvasmányokat – hiszen az olvasás kommunikáció. „A vers, próza tükör, meg kell lássátok benne magatokat! Ajtókat nyit ki, az olvasás identitás, otthon.”

Szó esett az olvasási szokásokról, az újságírásról, így az ÉS-ről, a Magamról többet c. verseskötetről. Grecsó Krisztián nagyon őszintén válaszolt a feltett kérdésekre, nem riadt vissza a személyességtől, bátran vallott az elmúlt évek megpróbáltatásairól. A kötet leltárszerűségével kapcsolatban azt mondta: „A történet benned van.” Azaz ki kell mondani, le kell írni, nem szabad elhallgatni. „A líra lelki mélyfúrás.”

Többen tanítjuk a Vera c. regényt. A moderátorok, akik maguk is olvasták, erre a műre is kíváncsiak voltak. Grecsó elmondta, honnan merített: „A Pál utcai fiúkból indul a Vera, a vége tengelyesen tükröz A Pál utcaival.” De rájátszik több Szabó Magda regényre is, az Abigél mellett a Katalin utcára, Az őzre is. Egy-két részlet is erőkerült, így a karamellás tej, „a szomorú izgulás”, a családon belüli hazugságok, a szerelem érzése, amely elől „Vera nem tud elugrani.” Ez a regény nem más, mint a “gyermekkor paradicsomának elvesztése.” A beszélgetés végén hangzott el az egyik legfontosabb mondat: „Vera én vagyok.”

Grecsó Krisztián természetessége, kedvessége, humora végig lenyűgöző volt. Személyében egy rendkívül alázatos, szerény, esendőségét vállaló hús-vér kortárs alkotót, művészt, valódi EMBER-t ismerhettünk meg.

Köszönettel tartozunk az Árpád Média csapatának, Fejes Csabának és Wapper-Nagy Mártonnak a technikáért, Fülöp Katalin tanárnőnek és Balding Emmának a fotókért.